Nem állítom, hogy egyszerű elfogadni azt, hogy a Jobbik szalonképes és főleg releváns politikai erő Magyarországon (két értelemben is: támogatóinak számát és a politikai napirendre gyakorolt hatását illetően), de könnyíthet ezen a felismerésen, hogy a Jobbik szavazóbázisa döntően nem szélsőjobboldali, ill. ez a magyar politikai valóság/kultúra. Mivel nem a nyugati típusú demokrácia a legfőbb politikai érték Magyarországon, ettől kezdve a pártrendszert is másképp kell értékelni, ami nem engedmény a szélsőjobbnak, hanem a kontextusba való (értelemszerűen nem büszke) beletörődés.
A liberális értelmiségi gondolkodás nagyrészt akontextuális a mai Magyarországon, az alapvető üzenetei (jogállam, szociális piacgazdaság, államelvű szolidaritás, a pluralizmus iránti tolerancia) a társadalom tört részében találnak szimpátiára, ami önmagában -- nem beszélve most e pártok és szereplők jelentős hitelességi deficitjéről -- elég ahhoz, hogy tetemes versenyhátrányból induljon egy olyan politikai kultúrában, amely a Fidesz-Jobbik hatására jó időre levetette a politikai korrektség jármát. A balos ellenzék hasonló alapállásánál sokkal nagyobb vonzereje van az amorf antiorbánizmusnak. Ezért aki azt hiszi, hogy e puszta "negativitásnál" magasabb elveket találhat magának a "demokratikus ellenzék", az nagyot téved. Ebben az értelemben a Kossuth téri fütyülés többre vezethet, mint a Blaha lejárt lemezei.
A "demokratikus gondolkodás" valójában az ellenzék önmagának állított csapdája, és végre fel kellene ismerniük, hogy a nemzeti modernizáció újfajta, produktív nacionalizmusával sokkal többre juthatnának. A probléma ezzel persze megint az, hogy a Blaha pódiumán állók soha (vö. "ebben a büdös életben"), nem fogják tudni magukat ebben a narratívában eladni. Ki kellene már mondani valakinek, aki számít ezen az oldalon, hogy a magyar balos ellenzék ebben a szervezeti és személyi összetételben soha nem fogja leváltani Orbánt, és minden egyes nap, amit a hivatalos ellenzék pozíciójában töltenek újabbal nyújtja el ennek a nemzetnek a szenvedéseit. Érvet még sosem hallottam ezzel szemben, persze szenvedélyt -- megveszekedett reménykedőktől -- annál többet. Ennyi. A Jobbik nélkül a mai felállásban nem lesz kormányváltás. Itt csak nagyon rossz vagy még rosszabb választások lehetségesek már -- amivel nem állítom, hogy a balos-Jobbik koalíció reális esély lenne ma, és azt se latolgatom, hogy ez mennyire lenne rossz választás. Mégis, akik -- reálisan -- hosszú időre terveznek, azoknak a legjobb lesz megvárni, amíg teljesen kicserélődnek a szereplők az ellenzékben, vagy -- ami ki tudja, mit jelent -- külső hatásokra gyökeres fordulatot vesz Magyarország sorsa.
