Mint minden kérdés -- és következésképp minden válasz -- ebben a témában, úgy a fenti is pontatlan. Európa egy többrétegű, komplex válságban van, amelynek a legnépszerűbb eleme az iszlamista terror -- de ez sem véletlenül a legnépszerűbb. Erre lett ugyanis optimalizálva a komplex válság domináns -- unió-ellenes -- kezelése, és ellen-narratíva híján ez mozgatja meg a legtöbb szenvedélyt.

Holott az utóbbi hetek egymást követő merényleteiből legalábbis sejteni lehetne, hogy nagyobb összehangoltság van az iszlamista terrorban, és a nyomában máris következő polgárháborús bozóttüzekben, mint amire az Iszlám Állam képes lenne, mint ahogy eleve a migrációt is jóval több szereplő váltotta ki, mint az Iszlám Állam közel-keleti rombolása. A legfontosabb szereplő vélhetően az energiaár-válság nyomán kétségbeeső Putyin, aki leszámolt azzal, hogy Ororszországnak érdemes megpróbálnia a globális piaci rendszer részévé válnia, amire nyilvánvalóan nem lenne képes akárcsak egy európai középhatalom súlyával sem. Az orosz titkosszolgálat, propagandagépezet, a csatlósok korrumpálása, a meleg háború eszközeivel folytatott hibrid háború nagyon hamar meg is kezdődött Európában, és mára kiterjedt az USÁ-ra, miközben Európa vezetési válságba, és Putyin érdekeitől nem függetlenül -- Orbánunk tevőleges részvételével, ami a migránsválság utóbbi másfél éves kezelését illeti -- kulturális válságba került.

Európa gazdasági és társadalmi problémái közepette a politikai és kulturális méreg termékeny "demokratikus" talajra hullott, és beindította a mai erjedést a tömegek szintjén. Az iszlamizmus egyfelől csak egy fedősztori, másfelől meg katalizátor ebben a komplex helyzetben, amelyet vélhetően az ISIS-be is beépült orosz szolgálatok manipulálnak, de erre csak közvetett -- illetve az amerikai email-botrányt illetően először közvetlen -- bizonyítékok vannak. Assange és Snowden munkásságának gyümölcseit learatva az elitválság valóban demokráciaválságba kezd fordulni, bizonyos politikai veszteségek ellenére (alább zárójelekben) tehát igaza van Orbánnak, aki -- tetszik, vagy nem tetszik ez a hazai balos radikális véleményformálóknak -- Európa határainak megvédését, az európai hadsereg és titkosszolgálatok melletti (nyilván NATO-ellenes, és ennyiben veszélyes) kiállását, az EU folyamatos -- persze nem föderális -- megerősítését (ami viszont nyilván az unió politikai súlyát csökkenti más nagyhatalmakkal és a tagállamaival szemben) és legújabban a demokrácia-export korlátosságát hangoztatva szisztematikus és igazolható álláspontot foglal el a káoszban. És a polgárok az igazodási pontot keresik, nem az igazságot.

Hogy ő is hozzájárult a káoszhoz, és van kockázat az álláspontjában? Ez így van, de véleményem szerint ez a hozzájárulása elsősorban belpolitikai indíttatású volt, és a két színház (bel- és európai politika) inkoherens kezelése miatt következett be, a kockázat pedig egyelőre ellenőrzött és igazolható. Nem tudom, lehetett volna-e koherensebben kezelni a két politikai arénát, és ugyan ráfogható a taktikájára, hogy beáldozza Magyarországot a saját hatalmi törekvéseinek, de igazság szerint ebben egyelőre nem lehetünk biztosak -- mint ahogy abban sem, hogy mennyiben és meddig tekinthető Putyin pincsijének, azaz mennyire (nem) autonóm a pozíciója. Orbán pozíciójának sikerességéről mindenesetre sokat elárul, hogy a baloldali pártjaink kisebb-nagyobb mértékben, de folyamatosan módosítani kényszerülnek az álláspontjukat bevándorlás-ügyben, és nincs az övével szembeállítható robusztus narratíva még felelősebb értelmiségi körökben sem. Az Orbánnal szembeni utálat egy része (ami a korrupciós és kormányzati teljesítményét illeti) minden bizonnyal jogos, de ha a migrációs politikáját úgy játszotta volna meg, ahogy a balos pártok elvárták volna tőle egy éve, akkor Európa ma jelentősen nagyobb bajban lenne.

Hogy világos legyen az álláspontom mögöttes indoka: számomra az (oroszok, esetleg mások által manipulált) terrorizmushoz fogható probléma maga a bevándorlás is, mert perspektivikusan olyan térre szorítja az európai együttélést (a jogra és gazdaságra, de ezeket is torzítva), amelynek alapján még sosem működtek emberi közösségek (ehhez további szempontok itt). Kultúra, dominánsan közös értékek, patriotizmus, tolerancia (hangsúlyosan nem a PC), vélemény- és szólásszabadság, törvény előtti egyenlőség, egyensúlyi piac híján nemhogy európai egység, de európai béke sem alakulhat ki, és egy ilyen -- alapvetően hiányos, zombi -- projekttel Európa túl vékony jégre kerülne: az interkulturális jogi és gazdasági egység (a legnagyobb közös osztó Európája) végképp szembekerülne a termékeny nemzeti szenvedélyekkel és a szabadság kulturális feltételeivel. Ebben is egyetértek Orbánnal. Hogy ő mennyire őszinte ezekben az ügyekben? Visszakérdezek: mennyire kell, hogy érdekeljen engem ez? Az, amit látok, hogy a diszfunkcionális EU -- jól tükrözve a korábbi minőségét -- gyakorlatilag elsüllyedt, nemzetállamainak sorsától függ, eléggé igazolja a projekt alacsony értékét.

Az európai terrorizmus tehát legfeljebb csak a felszínen iszlamista ügy. Valójában Európa (nem az EU! ez másodlagos) aláásására irányuló nagyhatalmi konfliktus, amelyben minden hatalom -- így Oroszország -- álláspontja is abszolút érthető a maga jogán. Az viszont a legkevésbé sem lesz érthető, ha az európai nemzetek nem tudják megvédeni a közös hazájukat, ennek érdekében nem számolnak le minden illúzióval, ami az Örök Béke-projektet illeti, és nem kezdenek sürgősen hozzá a kivérzésünk megállításához az oroszokkal, az IÁ-val, a belső széthúzással, a belső ellenségekkel, és saját interkulturális fölvilágosító megrögzöttségeikkel szemben. Az igazi ellensége ennek a hallatlanul gazdag, félmilliárdos lélekszámú, de ahogy számos szerző régebb óta mondja, a relativista radikalizmusba fordult Nyugatnak a saját cél- és értékvesztésünk, a humanizmus kulturális kontextusának megvédésére való képtelenség. Nota bene, kétségtelenül demokratikusabbak is vagyunk ma, mint egy vagy két éve, és ez akkor is így van, ha nem szeretjük, ami a demokrácia katlanjából előbugyog.