Trianon után lassan száz évvel elmondható, hogy a magyar állam függetlensége egyetlen összefüggő kudarcsorozat. A magyar nemzetállam és intézményei száz éve válságból válságba tartanak, a nemzet nem tud mit kezdeni önálló létével, a modernizációjának és identitása megőrzésének kettős küldetése sikertelen, az egymást váltó politikai elitek hol nemzetellenesen, hol csak diszfunkcionálisan viselkednek, a nemzet valójában már eszméjében sem létezik, kulturálisan ellenséges részekre szakadt. Újabban emléknapja is van a trianoni traumának: a Nemzeti Összetartozás Napja. Ránk annyira jellemzően az ünnepeink éppen az ellenkezőjére figyelmeztetnek annak, amit az elnevezésük sugall. Majd' száz éve a nemzeti széttartás újul meg ezen a napon (is).
Nem mintha ne éppen az etnikai nacionalizmus lett volna a ludas (a nagyhatalmi érdekek mellett) a Királyság bukásában is. Se Trianon előtt, se utána nem hozott semmi pozitívumot a magyar nemzet számára. A Királyság addig működött jól, amíg jogi képződmény volt, egymással együtt élő etnikumok hazája a magyar nemesi hegemónia alatt, az etnikai öntudat árnyéka nélkül. A magyar kormányzóképesség ebben szocializálódott, és mióta szétesett a Monarchia, száz év nem volt elég az utódainak arra, hogy az egymást követő rezsimek során új, működőképes politikai kultúrát hozzanak létre.
Trianon hatalmas cezúra a magyar önkormányzó képességben. Elveszítettük európai horizontunkat, és sose nyertük vissza igazán. Elveszítettük egy liberális birodalom felívelő momentumát, kiestünk a modernizáció liberális-jogias medréből, a konzervativizmusunk reakciós, majd rasszista lett, a liberalizmusunk demokratikus, majd baloldali, a modernizációnk gyökértelen: a 20-as évek rövid stabilizációs korszaka után előbb bolsevik típusú, majd globalizációs. A modernizáció elvált a nemzeti identitás kulturális programjától, a nemzet kulturális paradigmából a politikai tűzvonalba került, ahol etnicizálódott, ekként külső és belső irányba is agresszívvá, majd kontraproduktívvá vált, és máig megmaradt ilyennek. A Nemzeti Összetartozásban is az etnikai összetartozást vagyunk kénytelenek ünnepelni, pedig a magyar nemzet ma minden tekintetben hanyatlik és széttart. Külső és belső agressziója a legrosszabb időket idézi, megtartó ereje gyenge, miközben nem ismeri a felemelkedés és a siker útját, a jövője minimum bizonytalan. Trianon egy kormányzati kultúra bukása is volt, amely a kudarcosság ellenére az utolsó volt, amely magyar volt, európai és modern.