A hvg.hu tudósítása pontosan eltalálta a Gyurcsány-eseményhez illő stílust: "ne má'!". Dögletesen unalmas egy magának a "baloldali" posványban stéget kovácsoló, egyébként a maga idejében minden nap megbukó politikusra újra és újra rábizonyítani, hogy semmi realitásérzéke nincs: már maga az újságíró is unja, aki írja, az olvasó is, amint olvassa, már a világ egyensúlyát megviseli ez sub specie aeternitatis, ha érti a kedves olvasó. Ha valaki Gyurcsány Ferencként még mindig azt hiszi, hogy bármi funkciója lehet a magyar politikai életben azon kívül, hogy Orbánt erősíti, annak tényleg elmentek otthonról. A Gyurcsány-hatást felerősíti a sajtó, ettől azt hisszük, valami ellenzéki relevanciája van, pedig nem: egyedül fideszes relevanciája van (az ellenzéket csak megosztja, nem gyarapítja). Egy-egy Gyurcsány-show után mindig ugrik egy-két százalékot a Fidesz támogatottsága.
Nem mintha Gy-nak ne lenne igaza. A Fidesz valóban bűnszövetkezet (nem párt), a politológia terminusaiban leírni ökörhiba, besorolni és címkézni másként, mint bűnszervezetet, eleve a malmára hajtja a vizet. A kultúra és az oktatás világa valóban égető problémája az országnak (más kérdés, hogy arról, hogy ezeket és mindent más Ferencünk ismét "rendbe szeretne tenni", arról legfeljebb a heveny hascsikarás tör ránk). És a többi. Nem az a baj, hogy ne lenne igaza abban, amit egyébként jó sokan tudnak még rajta kívül, csak nem ácsolnak fellobogózott stéget hozzá a Marriottban, és nem próbálják eladni magukat (noha szemben Ferencünkkel még nem buktak meg benne) posszibilis kormányfőként, hanem az a baj, hogy ezt nem otthon a négy fal között mondja. Dobja be gyeplőt tán? Bízza a Magyar Szocialista Zombi Pártra? Nem kell. Találjon valakit és segítsen a pártján belül felépíteni, akinek esélye van ezt képviselni a helyi törzsi nyilvánosságban, legyen a tanácsadója, mentora, pénzelője. Csak ő ne, értse már meg végre, az Isten szerelmére, csak ő ne szólaljon meg.
Az ilyen posztokba -- joggal -- belefáradt olvasóim joggal kezdenek el követelőzni, hogy miért nem inkább arról beszélek, amit tenni kéne, ahelyett, amit mindenki tud Gyurcsányon és fanklubján kívül. Hadd mondjam erre, a helyzet -- a teendő -- világos, nem csak azért, mert leírtam már, hanem mert az ép realitásérzék is világosan ezt követeli. Még pontosabban, ami világos, az a társadalmi és kormányzati feladat (ebben a sorrendben): vissza Nyugatra, magántulajdon, piacgazdaság, autonómiákon és hatalommegosztáson alapuló erős liberális demokrácia, kultúra, oktatás (ezen belül állampolgári ismeretek), egészségügy -- és igen, valóban, a bűnszervezet tagjainak elszámoltatása. De nem ez a kérdés. Az a kérdés, odáig hogy jutunk el, hogy aki ezt meg akarja csinálni, az hatalomra kerülhessen. Ez a kérdés, barátaim, és ennek csak egy szelete, hogy Gyurcsány kezdjen el végre önmérsékletet gyakorolni, és tűnjön el. Ez az a kérdés, amelynek megoldásában az állampolgárok csodálatosan passzívak Magyarországon. Meglátjuk pl., a MoMa által felkínált, és a PKP által is támogatott lehetőséggel hányan élnek ma délután a Kossuth-téren, hányan nyilvánítják ki szerény kérésüket: ne legyen Magyarország alkotmányosan felhatalmazott diktatúra. Hányan leszünk ott, amíg a többiek otthon ülnek/fekszenek, és emésztik a vasárnapi menüt.
Pedig: értsük meg már végre: amikor erőt mutat a társadalom, és nem is túl nagyot (lásd internetadó, tanárok összefogása), ott mindig meghátrálnak. Mindig. A létező diktatúra hozzánk van szabva, belőlünk készül, mi adjuk hozzá a nagy részét. Ahol elszakítjuk, ott Orbánék nem tudják maguk befoltozni.
