Mivel a fideszes szavazók az összes szavazó átlagának megfelelően ésszerűen, megfontoltan és beleérzően gondolkodnak a világról, biztos vagyok benne, hogy egyre nehezebben tudják összeegyeztetni Orbán tevékenységét a közjóval, ami -- szintén biztos vagyok benne -- egyre nagyobb lelkiismereti gondokat is okoz nekik függetlenül attól, hogy látnak-e alternatívát, vagy sem.

Idézzük fel a valóság egy-két szeletét, amely aggodalommal töltheti el a fideszes szavazókat. Az oktatási és az egészségügyi rendszer mély válsága. A strukturálisan versenyképtelen szemlélet, rendszer és tananyag, amely nem készíti fel a gyerekeinket arra, hogy holland, svéd, szlovák kortársaikkal azonos esélyekkel induljanak majd az európai munkaerőpiac jobb állásaiért; az egyre szélesebb körű, mára elnyomhatatlanná dagadt elégedetlenség a tanárok és a családok körében; az egészségügyi rendszer igazságtalan -- alulfinanszírozott, a betegek hozzájárulásaira és az orvosok szívességeire építő -- volta, az orvosok és az ápolók elvándorlása, miközben a megmaradtak munkakörülményeinek és fizetési helyzetének megítéléséhez elég bemenni egy kórházba, szakrendelésre, megnézni a várólistákat, beszélni a szakszemélyzettel; a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága; a magyar gazdaság leszakadása a régiós versenytársaktól és a fizetések sokkal lassabb növekedése -- hogy csak ennyit említsünk -- mára erős kétségeket kell, hogy ébresszen a fideszes szavazókban a kormány szakpolitikai kompetenciáit illetően (ilyen kompetenciák egész egyszerűen nincsenek, pontosabban, ha lennének is alkalmas szakpolitikusok a Fideszben, azokat elrettenti és megfojtja a híres politikai kormányzás, amely Orbánhoz rendeli már nem csak a stratégia döntéseket, de a minisztériumi költségvetések felhasználását is). A magyar állam tervutasításos rendszerben működik, amelyben a terveket hetente újraírják, és az utasításnak egyetlen kútfeje van: a -- szomorú belátnunk, de -- a kormányzásra teljesen alkalmatlan Orbán Viktor.

Miért tűnhet ennek ellenére fideszes honfitársainknak úgy, hogy -- az esetleges személyes szimpátiájukon túl -- Orbán jól kormányoz? Amiatt az érzéki csalódás miatt, amit a jól kiépített propagandagépezete kelt azokban, akiknek nincs idejük összevetni az ott születő információkat a valósággal. Fideszes honfitársaink emlékezetében elsüllyedt már a rezsicsökkentési kampány, amely választási győzelmet hozott a Fidesznek, ugyanakkor a szolgáltatók tervszerű kivéreztetésével állami kézbe juttatta a közművállalatokat. Ezek ma már a piaci árhoz képest komoly felárral szerzik be a gázt egy Orbán-közeli közvetítő cégtől (MET), és a magyar lakosság fizet meg minden költséget, ami a közben a felére (!) esett piaci és a "rezsicsökkentett" hatósági ár között van. A különbözet Orbán-közeli zsebekbe vándorol. (Orbán-közelinek mondjuk őket, noha egy részük vélhetően közvetlenül Orbán-zseb, csak nehéz lenne még bizonyítani ezt, hiszen a miniszterelnök személyesen sosem jelenik meg se tulajdonosként, se tranzakciókban.) A "rezsicsökkentés" hatalmas veszteség a magyaroknak -- sosem tanulunk.

A legújabb -- szintén szívszorítóan emberbarátian kommunikált -- aljasság az ún. CSOK-kal (új lakástámogatási rendszerrel) kapcsolatos. Ennek keretében semmi más nem történik, minthogy a Fidesz közpénzekből és hitelekből finanszírozza az építőipart (és ennek részeként a saját, építőipari vállalatokba bevásárló vagy a régi tulajdonosokat megzsaroló és kinyomó hiénáit), majd elkönyvel kéttized percent GDP-növekedést, hazugságból erős várat épít e köré ("növekszik a magyar gazdaság" -- fenntartható értelemben nem növekszik, csak a közpénz és a hitel beruházások formájában átmenetileg megjelenik a GDP-ben), miközben -- valójában -- az ország folyamatosan hanyatlik.

Sajnálnám, ha nem érné el fideszes honfitársaink ingerküszöbét a most készülő felhatalmazási törvény (alkotmánymódosítás), amely terrorveszély esetére teljhatalmat adna egyetlen embernek: a miniszterelnöknek. Nem igaz, amit Lázár mond, hogy ez is nyugati példákra támaszkodik. Egyrészt a kivételes állapot kihirdetése sehol sem egy ember akaratán alapul, de még fontosabb, hogy precízen körül van írva: nem képzelhető el, mint nálunk, hogy praktikusan bármilyen veszélyre rámondhatja a miniszterelnök, hogy terrorveszély, aztán attól kezdve tankok grasszálnak az utcákon, feloszlatják a civilszervezeteket, lekapcsolják az internetet, és lezárják az országhatárokat. Hadd éljek a gyanúperrel, hogy akinek érdekében áll a terrorveszély kihirdetése, az létre is hozza ehhez a megfelelő indokot. Ismerünk már ilyet a történelemből, és semmi okunk arra, hogy akárkiben -- a legangyalibb politikusban is -- megbízzunk az ellenkezőjével kapcsolatban. Ezért vannak civilizált országokban komoly alkotmányossági korlátai az ilyen végszükségre alkalmazott helyzeteknek. Nem úgy, mint nálunk. Egy Röszke mérvű "fenyegetés" messze nem volt terrorhelyzet, hiába példálózik ezzel Lázár. Elég ijesztő, ami azt illeti, hogy olyasmivel példálózik, amiben a kormány bűnrészessége legalábbis nem oszlatható teljesen el.

Magyarországon nincs demokrácia. Ám ennél sokkal rosszabb is jöhet. A demokrácia és a nyílt diktatúra közötti senki földjén vagyunk, és mindenkin múlik, hogy milyen jövő vár ránk. A fideszes szavazóktól annyit kérek, tájékozódjanak, fontolják meg azt is, amit most leírtam, és ne tegyenek mást, mint vonják meg a bizalmukat Orbántól. Nem agitálok a saját pártom mellett (PKP), azt főleg nem kérem, hogy szavazzanak baloldali pártokra, csak azt kérem: vonják meg a bizalmukat Orbántól, amíg nem késő. Érzékelni fogja ezt a közvéleménykutatások eredményeiből, és még elég lesz neki ahhoz, hogy ne lépje át a senki földjét.