Magyarországon kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai válság van. A legmakacsabb ebből a kulturális válságunk, amelynek a megosztott politikai kultúra csak egy vetülete, a lényege a több száz éve rétegződő illúzió- és hazugsággyártás azzal kapcsolatban, hogy egy nemzet hogy lehet sikeres a világban, és ehhez képest hol tartunk mi.

Az innen faladó társadalmi válságunkban a közösségi kompetenciáink gyengesége a meghatározó, csak ebből következik a korrupció, a szegénység, az oktatási rendszerünk iránti igénytelenség, a bizalmatlanság, az alacsony reprodukciós szint, a kivándorlás mint kivezető út stb.

A gazdasági válságunkat csak az legelvakultabb kormányhívek nem látják: GDP-termelő képességünknek csak egy töredéke van nemzeti kézben, az év minden pillanatában azonnali áttétellel függünk a német gazdaságtól, az autóipari konjunktúrától, az EU-támogatásoktól, a nemzetközi hitelezőktől, és sajnos -- az állam elburjánzásán keresztül -- egy felkapaszkodott, immorális politikai osztály erősen korlátos képességeitől.

A politikai válságunkban a valamennyire is egyensúlyi politikai rendszer kontrollmechanizmusainak kiiktatása révén a döntéshozatalnak olyan alacsony minősége vált meghatározóvá, ami az előbbieket csak súlyosbítani képes. A politikai osztály egyszerűen nem érti, miért a liberális demokrácia és a kiszámítható jogrend a nyugati társadalmak legnagyobb értéke, amelyeket beszántva csak alacsony hatékonysággal lehet egy országot üzemeltetni. És lőn.

Ez a komplex válság önálló mechanizmust képez már az országban, valójában a válságjegyek egymást erősítő ördögi körbe épültek össze, amelyből már a jó kormányzás is nagyon nehezen tudná kivezetni az országot. Ma az országon a válság uralkodik -- nem Orbán Viktor. Csak idő kérdése, hogy vagy egy hirtelen jött külső sokk, vagy a belső erózió mikor rengeti meg az országot úgy, hogy végleg kicsússzunk az EU perifériájára.

Egy új kormány első intézkedéseinek ezért összetettnek, a válság minden rétegére kihatónak kell lennie, hogy minden fronton előbb feltartóztassa, majd leállítsa, végül visszafordítsa a károkozás elvadult mechanizmusát.

A kormánynak mindenekelőtt sokat kell beszélni (nem "konzultálnia") a választókhoz. El kell magyarázni a fentiek szellemében, hogy milyen helyzetbe jutottunk, és kérni a támogatásukat a válságkezeléshez, majd a kilábaláshoz. A miniszterelnöknek folyamatosan tájékoztatni kell a polgárokat a folyó intézkedésekről és várható hatásukról.

Azonnali intézkedésként először fel kell függeszteni a kormányzati költést az EU-pénzeknél, a közbeszerzésnek nevezett korrupciós csatornákban, és az egyedi kifizetések terén. Átláthatóságot kell teremteni és stabilizálni kell a fő kiadási területeken, ebben a forró pénzek lehívási rendszere az első, a második pedig az aktuális költségvetés fő sarokszámainak felülvizsgálata.

A miniszterelnök vezetésével nemzetstratégiát kell kialakítani, amelynek egyik része az ország tőkebevonó képességének azonnali és távlatosabb erősítése.

Oktatási kerekasztalt kell összehívni, amelynek mandátumát határidőhöz kötve a nemzetstratégia alapján ki kell kényszeríteni egy átmeneti legjobb gyakorlat elfogadását a szakmán belül az oktatási rendszer újjáépítésére vonatkozóan.

Alkotmányozó szakmai testületet kell összehívni, amelyik átmeneti ajánlásokkal, majd hosszabb távú munkával segíti az új alkotmányosság intézményrendszerének felállítását, fő szempontjai között a törvényességgel, a checks and balances-zel, az átláthatósággal és a közjóval. Kulcsajánlásait a parlamenti döntést követően népszavazásra kell bocsátani. A bebetonozott tisztségviselőkkel való párbeszédet meg kell kezdeni, és ennek fényében a megfelelő döntéseket rövid időn belül meg kell hozni, a legrosszabb esetben megvonni az intézményeik jogköreit.

Erre alkalmas emberekből álló külügyi apparátussal célzott és szisztematikus kapcsolatépítési és üzletszerzési kampányt kell indítani a világ vezető és középvállalatai körében, elsősorban a hagyományos befektetői országcsoportban, de azon túl is. Az így megcélzott vállalatok köre akár többezres lehet, az ennek megfelelő színvonalas üzletkötők és gazdasági szakemberek köre több százas. Azonnali hatást nem szabad várni, de az országban folyó egyéb intézkedések révén tudatosítani kell igényünket a nemzetközi gazdasági és politikai elitben az ellátási hálózatukba való bekapcsolódásra.

Az azonnali intézkedésekhez tartoznak azok az első lépések, amelyekkel vissza kell állítani a sajtó, az igazságszolgáltatás, az MNB, a NAV, az önkormányzatiság, a szakmai igazgatási szervek stb. szakmai és felügyeleti autonómiáját. Erősíteni kell az adóbehajtás hatékonyságát, meg kell kezdeni az állami elvonások folyamatos csökkentését, a bürokrácia megvágását, egy polgárbarát szolgáltató állam alapjainak lerakását. Le kell építeni a köztulajdont a piaci vállalatokban, le kell állítani és eladni a presztízsberuházásokat, egyensúlyba kell hozni az önkormányzati finanszírozás rendszerét ideértve, hogy átmenetileg be kell fagyasztani a látványberuházásokat -- általában felelős, prudens gazdálkodást kell kialakítani a közpénzekkel, aminek ellenőrzésére a KEHI-t önálló vádhatósággá kell emelni, amelynek joghatósága kiterjed a NAV-ra is, a vezetője közvetlenül a kormánynak jelent, de önálló perindítási joga van. Meg kell erősíteni a külpolitikai kapcsolatainkat.

Válsággal kell számolnunk, ha nem is mindenkinek nyilvánvaló, és ennek megfelelő komplex, koherens válságkezelésbe kell fognunk, amelynek legalább a fentiek az azonnali vagy rövidtávú vetületei, de maga a kilábalás és erőink újbóli összefogása sok évet vesz majd igénybe. Az ott felsorolt intézkedések messze nem teljes körűek, éppen csak a válság négy szintjét bekalkuláló logikát akartam érzékeltetni. (Béndek Péter, Polgári Konzervatív Párt)