Ebben az országban belátható időn belül nem fog hatalomra jutni ún. baloldali párt, ami csak jobban aláhúzza a jobboldali formációk felelősségét a sorsunk alakításában. A jobboldalnak meg kell találnia az ország fenntartható fejlődésének titkát, amelynek -- szemben a társadalom alsó felének elnyomása, a nacionalizmus, és ma már a szociális demagógia tudásával -- sosem volt birtokában.
A magyarok kulturális késztetései nagyon erősek. Bal- és jobboldalon -- nem túl sok árnyalatban -- egyformán identitásharcként értelmezik a politikai életet. Ezt csak erősíti az állam túlterjeszkedése, amelynek megszerzése a politikai túlélést jelenti közvetlenül többszázezer, közvetve (identitáskockázatként) több millió ember számára. A politikai kultúra identitásküzdelemként felfogva kifejezetten a jobboldali hagyománynak kedvez, és a baloldal persze elég ostoba ahhoz, hogy ezt ne ismerje fel, pláne ahhoz, hogy oldani vagy visszafordítani tudja. Pedig ez a jobboldali előny nem minden ízében örvendetes.
A kulturális megrögzöttségek -- így mindenekelőtt a jobboldaliak -- ugyanis a politikai racionalitás ellenében is győznek. El nem tudom képzelni pl., hogy mit kelljen tennie Orbánnak ahhoz, hogy az én nagyobb családom és a hasonló státusban lévő ismerősök köre ne rá szavazzon (egy-ketten legfeljebb a PKP-re, de nem miattam, pláne nem a párt programja miatt, hanem csak azért, mert rajta van a jobboldali palettán). A kulturális vonzás olyan erős, hogy Orbán ad absurdum háborúba vihetné az országot, akkor sem szavaznának ellene, legfeljebb nem mennének el szavazni, az pedig, hogy bárki baloldali pártra adja a voksát, elképzelhetetlen. Egyszerűen kívül esik a kulturális horizonton. Ez bennem is megvan -- olyan mértékig, hogy a baloldal számomra sem téma, nagyon ritkán írok róla, sőt nagyon ritkán gondolok rá.
Innen (belülről) szemlélve teljesen világos, hogy a 20. század első felének megítélése miért olyan, amilyen ezen az oldalon -- hogy gyakorlatilag nem gondolkodnak a jobboldali mítoszok korrekcióján sem. A jobboldali pártvezetőknek ezért kifejezett felelőssége, hogy a tábor összetartása mellett, tudják őket az egész nemzet és a közjó számára értelmes, racionális mitológiával és jövőképpel ellátni. A PKP reflexív jobboldali párt, én magam többször vettem részt baloldali jellegű kulturális eseményeken, mozgalmakban is, hogy adjak és tanuljak. Nem állítom, hogy szimpatikusabb lett az a kulturális miliő, de azt igen, hogy még inkább megbizonyosodtam arról, hogy a politikai kultúrák közeledését Magyarországon irracionális és érzelmi megrögzöttségek akadályozzák -- egészen annyira, hogy az már a nemzet kárára megy. A jobboldalnak lehetősége van utat mutatni az irracionalitás oldásában, mert ebben sincs versenytársa. De ahhoz tudnia kellene, mit akar egy bizonyos réteg hatalmának megőrzésén túl az egész társadalommal kezdeni, és ezt Európában tenni.