A magyar kulturális identitások átlaga (individualista/egoista, bizalmatlan, pesszimista, vezérelvű, nacionalista, ugyanakkor békés, ami másfelől a kezdeményezőkészség hiányát is jelenti) értelemszerűen nem kedvez a polgárosodás programjának és az országot átható konstruktív szabadság kiépülésének. Csak a Fidesz utóbbi néhány hónapos rombolásából világosak azok a határok, amelyeken belül az átlag jól érzi magát (kb. a gyűlölködésen innen és semmittevésen túl, a "valahogy mindig volt, csak vigyázzunk, ne legyen rosszabb" keretfeltételei között), ami az óhatatlan személyes és társadalmi méretű sikertelenség érzésével párosulva rendkívül erős visszahúzó erő a fejlődésben.
Nem akarok nagyon hosszan elveszni a már többször lerágott nemzetkarakterológiában, de érteni kell ezeknek a kulturális tényeknek a jelentőségét egy politikai rendszer és magának az ellenzékiségnek a szempontjából. A Fidesz mást sem tesz, mint ebben a spektrumban kínál álmegoldásokat nem létező problémákra, illetve kerüli el a létező problémák (a társadalmi kompetenciák/versenyképesség hiányának, a fenti jellegzetességeken átívelő politikai-kulturális megosztottságnak, az önismeretünk hiányának) szisztematikus felszámolását. Márpedig olyan környezetben, amelyben a nemzeti karakter ezt a képet mutatja, a hatékony politikának -- mint a modernizáció egyetlen ágensének -- a hiánya majdnem halálos csapást mérhet a nemzetre.
A "hülye nép" és az ehhez hasonló érvek a helyzet meg nem értéséről árulkodnak. A nép nem kiválasztja a hülyeséget magának, hanem nincsenek eszközei a jó választásokhoz, mert a jó választások (pl. az "európai értelemben vett" ellenzékiség) nem bocsátanak a rendelkezésére ilyet. A Jobbik alapvonásai még rémségesebbek a Fideszénél, hiszen míg Orbán csak a hatalmat akarja (és a vele a keleti autokráciákban járó pénzt és hódolatot), addig a Jobbik komolyan hiszi, hogy a nemzeti bezárkózás politikája sikerre vezethet. Míg Orbán és társasága egyszerűen civilizálatlan, és Századvégestül, Habonyostul sincs fogalma egy versenyképes társadalom működéséről (miért lenne, sose éltek ott, sose működtettek ilyet, de egy pimf szabadpiaci céget sem), addig Vona és társasága meg van győződve róla, hogy a Nyugat zsákutca. (Az MSZP jó eséllyel le van fizetve, nem önálló tényező. Nagyon elég megnézni ehhez a hallgatásuk történetét a Qaestor-ügyig bezárólag.)
Mind ezekkel szemben történelmi méretekben a Római Birodalomtól datált Nyugat az egyetlen globálisan sikeres társadalmi projekt a világtörténelemben, a tőke, a magas minőségű munka, és a hatékony kormányzás együttes értékteremtő ereje olyan régről fejlődő paradigma, amelynek meghaladása (elvetése és a helyébe egy radikális eltérő paradigma meggyökerezése) ma még ismeretlen lehetőség -- miközben a meghaladására vonatkozó igény a társadalmi sikertelenség arányában nő a világban, egyszóval humbug. Más szóval, ha nem vagyunk képesek ennek szabályai szerint játszani, elveszünk.
Ha az ember elmegy Londonba, láthatja, hogyan működik a világ. Ha Budapesten van, látja, hogyan működik az ország. Ég és föld. Mondjuk, én látom a City toronyházaiból, az autókölcsönzőkből, a szállodákból, a pubokból, de látom a vállalatok olajos vagy kevésbé olajos padlójáról és az évi 10-15,000 fontot kereső bevándorlók elbeszéléseiből is -- összecsengenek. De ennél felületesebben, mindenki számára elérhetően: tegnapelőtt magyarul köszöntött a határőr, tegnap egy pakolóautomata előtt téblábolván, mert nem fogadott el kártyát, nekem meg nem volt apróm, egy nő messziről rohan felém, hogy már egy ideje figyel, ugye, nincsen apróm. Nincs, mondom. Akkor ad, mondja lelkesen, és miközben kiszámolja a pénztárcájából, csacsog. Kis dolgok, nyilván az ellenkezőjükről is be tudna mindenki számolni, de mégis jelzik azt, hogy a Nyugatról táplált hazai mítosz a kiüresedésről stb. legalábbis problematikus. Mintha a mi kultúránk (lásd fenn) nem lenne az. Hát védjük meg, de ésszel!
A Fidesznek nincs jövőképe az országról. A jelen által kínált nyugatias (igazolt) jövőképet pedig ostobán mószerolja. A balos ellenzék nem baloldali és nem ellenzék. (Gordon Brown -- fiskális ember! -- köréből jegyezték fel, hogy körbekérdezte a tanácsadóit, mi legyen a blairista (!) Labour eme második kiadásának kormányzati célja: az alsó 25% életkörülményeinek javítása, hangzott a válasz. Brown: jó, legyen, csináljuk, de azért ne nagyon hangoztassuk (mert, ugye, ezek jellemzően nem szavaznak -- de MÉGIS legyen ez a cél). Magyarországnak se felelős kormánya, se felelős ellenzéke. Van-e vajon felelős sajtója?
