A jövő beláthatatlan, ezért a személyes szabadság mindennapos tágulásának vastörvénye beláthatatlan következményekhez vezet. Aligha lehet kogens (kötelezően érvényes) érvet felhozni azzal szemben, hogy mindenki megválaszthassa a lakhelyét, identitását, nemét, bármit, ami csak rajta múlik -- tulajdonképpen teljesen denaturalizálja magát, ahogy neki tetszik. A vallási és az erkölcsi parancsok mára ízlésdiktátumokba fúltak (mert a mögöttes intézményeik, Isten, a természeti törvények, az egyházak legitimitása megroggyant, és csak futnak az események után), a társadalmak és a közösségek értelme és az irántuk érzett felelősség a múlté, a tudomány és a technika emberi érdekében és emberi ellenőrizhetőségében csak reménykedhetünk, a környezetünk jövője enyhén szólva bizonytalan, az individualizmus tort ül saját határai felett -- és ami a legnagyobb baj, nincs érvrendszer, amelyik megküzdhetne vele, viszont mire lesz, talán már késő lesz. A probléma ÉPPEN EZ -- hogy hol a határ, és van-e elég erős érv a határmegvonáshoz az individualizmussal szemben?
Ilyen mondatokat ír le és ünnepel a "liberális" közeg: "A Westboro Baptist Church az utóbbi időben többször is belefutott már a késbe, és jól nevetségessé tette magát a világ szemében. A legjobban talán akkor szívatták meg őket, amikor egy punkzenekar az egyház kertjében forgatott pornóvideót, amit aztán feltöltöttek a netre."
Eszetlen önsorsrontással a szabadságunkat lehetővé tévő integratív intézményeket felszámoljuk, az emberiséget és a humánumot a természettől teljesen elvonatkoztatott, csak a választásaiban létező ("autentikus") egyedekké és szimulákrumokban végződő identitásokká formáljuk. A folyamatot látni, de nem látni se a végét, se az összetartó erőt, amelyben regenerálódhatna az eltűnt intézményrendszerünk akár erkölcsi, akár transzcendens, akár antropológiai alapon. Az oktatás legtrendibb útjainak végén semmilyen jövőkép nem mutatkozik. A "think out of all boxes" a mai tudásgyár alapüzenete, és egyre stupidabb lesz minden, amit kitermel magából. A hozzáértők már a technológiai és társadalmi fejlődés néhány következő fázisának átugrásával kecsegtetnek, a gyors sem elég gyors már, az eszetlenségnél csak a még nagyobb eszetlenség a vonzóbb. Az emberről már szó sincs, a jövő termelése elszakadt a jövő megélőitől.
A szabadságok iterált rövidtávú maximalizációját (amelynek hosszabb távú hatása a szabadságnövekedésben nagyon is kétes) csak az agresszió képes feltartóztatni ideig-óráig. El is fog jönni, ha nincs más érv a határmegvonás mellett. Magyarországra már be is kopogott.
