Annyi mást és másvalakiket elemző poszt után, amelyek sorában a legutóbbi az arról szóló beszámoló volt, hogy milyen hiányosságai vannak a PKP-nak (pénz, nyilvánosság, miegymás), hadd jelezzem, hogy az ellenfelek mind visszaszoríthatók vagy legyőzhetők, és a hiányosságok mind bepótolhatók -- én meg arra szerződtem, hogy ebben szerepem legyen, mert a magyar nép boldogsága és az ország sikeressége ezt kívánja.

Senkit ne tévesszenek meg az elemzői attitűdből fakadó kétségek -- én attól még abból élek a civil életben, hogy vállalatok átalakításában veszek részt 200 és 180 ezer fő közötti embertömegekben (és ami sokkal fontosabb: ennyi különböző emberben) gondolkodva. A helyzet pontos ismerete viszont elengedhetetlen egy sikeres változásmenedzsmenthez, és ha hozzá még a -- jelen esetben -- politikus-ember erőforrásai korlátozottak is (mivel azok nagy része számunkra kellemetlenül van felosztva, és a felosztás egyelőre még tartja magát egy nekünk nem kedvező logikához), akkor nyilván lassabban megy munka.

De a munka megy. Senkinek ne legyenek kétségei. A PKP a helyén van, és tudjuk a felelősségünket, amely a jelenlegi posztkommunista rendszerben hárul ránk, és az ország szabadságában és versenyképességében egyszerre érdekelt milliók vágyaiban tükröződik. Ezek a vágyak azonban egyelőre nem többek vágyaknál, mert ugyanezek a milliók bizalmatlanul és kishitűen néznek a világba, és így néznek legfőképp a politikára. Ebben a 22-es csapdájában a szívósság a legnagyobb erény.

És én még nem találkoztam magamnál szívósabb emberrel, ebbe a versenybe bárkivel szívesen beszállok. A párt a semmiből az 1% köré vergődik ezekben a hetekben. És meglesz az áttörés is. Aki mást akar, mint amit a mai politikai garnitúrától kap, jöjjön. Aki nem, az maradjon a helyén, és bízza magát továbbra is Habonyra, Rogánra, Gyurcsányra és Tóbiásra. www.pkp.hu