"Pogátsa Zoltán közgazdász szerint az alapjövedelem kielégíti azt a szociálpolitikai kritériumot, hogy biztonságot ad, viszont arról nem győződött meg, hogy motivál-e a munkára, de ez szerinte kalibráció kérdése. A közgazdász felhívta arra is a figyelmet, hogy azok az összegek, amikről a vitairat szól, töredékei annak, amik offshore cégeken keresztül elhagyják az országot, vagy a NAV egyszerűen nem szed be."
Én igen szimpatizálok PZ-nal, örülnék, ha olyan emberekkel vitázva kellene Magyarországot felvirágoztatni, mint ő, de hát ő és a létpénz (garantált alapjövedelem) támogatóinak egyre szélesbedő tábora is csúzlival lőnek medvére. Az alapjövedelem tipikusan félreismerése a magyar élet problémáinak, amelyek döntően egy alacsony értékteremtési képességű ország és a hagyományosan alacsony kompetenciájú kormányzás ikerproblémájából fakadnak, nem pedig a szociális igazságtalanságból vagy az elosztási anomáliákból. Létpénzzel kampányolni egy közgazdásznak (miközben politikusnak persze lehet) hangsúllyal veti fel a szarvak és a köztes tőgy viszonyát a problémakezelésben. Könnyű pénz a nehéz munka helyett. A kiszáradó tank tartalmának újraelosztása hatékony finomítók létesítése helyett.
Ha szociálpolitikusok, filantrópok, balos filozófusok és szélbalos politikusok leülnek beszélni a létpénzről, abból biztosan az ország kifosztásának újabb fantáziadús fordulója lesz. De ha ebbe beszáll egy-két közgazdász is, az már az értelem elleni vétek. Elosztási problémaként felfogni Magyarország jövőjét kapitális hiba. Ugyancsak probléma, ha makroegyensúlyi (költségvetési) problémaként kezeljük a jövő forrásait (à la Surányi). Javasolnám inkább kulturális, törvényességi és versenyképességi problémaként felfogni őket ebben a sorrendben, ellenkező esetben régi jó szokás szerint az utakat foltozzuk majd kölcsönkátrányból.
Magyarországnak a nyugati fejlődési pályára való esetleges visszakerülésében pusztán a létpénznek semmilyen szerepe nem lehet, a létpénz alapú szemlélet pedig kifejezetten a fenntartható jövőnk ellen hat. Tehát rossz válasz -- egy olyan problémára ráadásul, amelyik nincs is kellőképp kibontva. Ha a létpénzt vagy bármilyen más - elvileg a társadalmi integrációt, igazságosságot, létbiztonságot (de végül melyiket?) célzó -- hasonló javaslatot nem előzi meg a feltételes és kölcsönzött létbiztonság elég gyors átfordításának stratégiája az értékteremtési rendszerbe, továbbra is romboljuk a társadalom eresztékeit a társadalom építése helyett.
A közpénzek ellopására pontot kell tenni, de vitatnám, hogy a plusz forrásokat létpénzbe kellene ölni. Eközben nem vitatom, hogy a társadalomba be kell fektetni, szolidaritásra szükség van, de nem a szociális jogok kimérájának erőltetésével, bármilyen invenciózusan is legyen ez felöltöztetve. A létpénznek a már leírtakon túl az a hátránya, hogy szociális jogot sejtet a háttérben, amelynek forrása viszont mások adóterhe -- tehát az elnevezése és a konstrukció is hazugság. Én annak nevezném a másoktól -- politikai választási lehetőség eredményeként -- beszedett pénzt, ami: a gazdagabbak adójából képzett szolidaritási járulék a szegényebbek társadalmi integrációjának biztosítására. Szociális jogok nincsenek. Társadalmi szolidaritás lehet.
Bocsánat a nyers fordulatért, a létpénz a piacgazdaságot és a versenyképes társadalmak működését csak bizonyos távolságból szagoló celebek (ink. sztárközgazdászok) széles homokozójában egy talicska friss homok. Azzal együtt, hogy egy-két celeb nekem akár kedvesnek is mondható. Mindössze a kedélyes kedveskedés ideje múlt már el jó rég.