Magyarország azt kéri szövetségeseitől, hogy segítsék az országot érdekei érvényesítésében – mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a Máért budapesti ülésén, a béke, az energiabiztonság és kereskedelmi lehetőségek hármasában összefoglalva a magyar érdekeket. A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XIII. plenáris tanácskozásán a kormányfő azt mondta, válság idején Magyarország dolga az, hogy meghatározza saját érdekeit, pozícióit. Kommunista kérdésfeltevés az, hogy kinek az oldalára kell állni, azt a kérdést kell feltenni, mi a magyar érdek. A kormányfő szerint akkor sikeres a magyar külpolitika, ha a világ minden jelentős szereplője Magyarország sikerében érdekelt, és ma „ebben a pozícióban vagyunk”.
Mi sem igazabb ennél, és örömmel idézem ide Asbóth Jánost, a 19. századi magyar liberális konzervativizmus Széchenyi után legnagyobb egyéniségét (Conservativ Politika): „... annyi bizonyos, hogy zátonyra jutott még eddig minden ország, melynek vezetői jobban szerették és inkább követték egyszer elfogadott nézeteiket, mint az ország érdekeit; ahol nem az ad ott viszonyok, hanem bizonyos elvek képezték a kiindulást, és nem a haza érdeke, hanem bizonyos elvek érvényesítése volt a cél; valamint hogy másfelől virulásnak, jólétnek és emelkedésnek csak az az ország örvendhetett mindeddig, mely útjait és eszközeit a viszonyok változtához képest változtatni tudta.”
Az érdek tehát fontos dolog, és fontos egy konzervatív számára a hajlékony politizálás is. Amennyire azonban Asbóth nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként tapintható ki ez az érdek, mert egy demokrácia előtti (noha liberális) korban élt, úgy Orbán (az egyszemélyes magyar politikai think tank és guru) sem foglalkozik vele -- noha elvileg a rendelkezésére állnak a demokrácia eszközei és kultúrája. Amit elmond viszont, az magáért beszél: a béke, az energiabiztonság és a kereskedelmi lehetőségeink igen kritikus életciklusban vannak -- az objektív problémákat azonban Orbán Viktor tette teljesen fölöslegesen súlyosabbakká. Mindazt, ahova eljutottunk -- Pakssal, a Déli Áramlattal, és az ország politikai rendszerének a jelzett problémáktól teljesen független átfogó korrumpálásával -- Orbán Viktor egy személyben döntötte el a természetes és szerződéses szövetségeseink (és egyre világosabban a magyar nép) ellenében, kivezetve az országot -- kis híján legalábbis -- a hidegbe. És ha most úgy akar tenni, hogy mindez csak egy nyomásgyakorló taktika része volt, hogy komolyabban vegyenek minket -- nos, ezt nehéz elhinni. Akkor ugyanis olyan nemzetbiztonsági hazardírozással állunk szemben (amely ráadásul nem tűnik úgy, mintha bejött volna), amely az USÁ-ban minden bizonnyal az elnök Kongresszus előtt bevádolását vonná maga után -- jóllehet, mint tudjuk, és Orbán ki is fejezte korábban, hogy hasonló eljárás vele szemben elképzelhetetlen.
Lehet most segítségül hívni a szövetségeseket a súlyos helyzet orvosolásában, de ehhez eleve el kellene elhinnünk, hogy Orbán valóban segítséget akar. Sajnos azonban azt a lehetőséget már meggyilkolta, hogy bárki is higgyen neki. Egy autokrata tipikusan nem azért irtja ki a fékeket és ellensúlyokat maga körül, hogy az országa külpolitikai pozícióit erősítse a civilizált liberális demokráciák körében. Sokkal valószínűbb, hogy hazudik, amikor segítséget kér. Két kulacsával az iszákjában.
Orbán Viktor már rég nem alkalmas a magyar érdekek képviseletére.
Az utolsó 100 komment: