(Újra) megjelent az (igaz) populizmus a Kossuth téren CCCP feliratú pólóban. Mi az? A HVG-n (!) publikáló TGM szerint: "Korrupcióellenesség. S ami evvel együtt jár: elitellenesség. Utálat az egész establishment iránt. Beleértve mindent, ami nagy: a nagy pártokat, a nagy szervezeteket, a tömegmédiákat, a nemzetközi szervezeteket. Gyűlölet a legitim kényszer intézményeivel – adóhivatal, igazságszolgáltatás, rendőrség, hadsereg – és különösen az állami és korporatív bürokráciával szemben. Főleg a politikai elitek, de a kulturális elitek befolyását is elvetik. Éles bizalmatlanság a képviseleti rendszerek (parlamentarizmus stb.) iránt. A lokalitás kultusza.(...) És nem lehet nem látni, hogy az új magyarországi populista mozgalmaknak vagy mozgolódásoknak majdnem mindenben nyilvánvalóan igazuk van."
A (meglehet, egyszerűen a butaságban gyökerező) CCCP-geg ugyanabból a talajból sarjad, mint Che Guevara rendíthetetlen kultusza a mindenkori 15-25 év közötti fiatalok körében. Legyinthetnénk rá, hogy elmúlik, de ahogy nem szeretjük a vizslákkal fényképezkedő cuki fasizmust, úgy a cuki kommunizmust sem, és képtelenek vagyunk megérteni a mégoly szenvedélyes (gyakran, ami a pályatársai bírálatát illeti, elviselhetetlenül arrogáns, vehemenciájukat tekintve pedig szomorúan vicces) idősebb szerzőket, akik hatalmas, bár időről-időre diametrálisan újrarendezett műveltségük ellenére egyenlőségjelet tesznek a korrupció és a civilizáció intézményrendszere közé -- mivel feljebb pont ez történt. Ez a végtelenül kártékony gesztus jól rímel arra, ahogy az örökifjú szélbal a kapitalizmust és a liberális demokráciát hagyományosan támadja: radikális nihilizmussal. Bármi van is, legyen inkább akárhogy. "Éljen a köztársaság"? Na ne izéljünk már, kedves Tanár úr! Miért van, hogy 150 évvel ezelőtt érzi magát az olvasó, ha a mostani énjének lenyomatát látja? Marx makes the world (merrily) go round.
Oly korban élünk, hogy az emberirtó CCCP-rezsim és az anarchobaloldal szimpatizánsai ismét egymásra találhatnak a liberális demokrácia stupid kritikájában, hihetnénk, csak mert mindkettő elvéti az ellenfelet, de nem: mert az agyuk így van huzalozva. Vagy ami még rosszabb, mert ez így szexi, így marketingelhető (és így válnak ifjak és öregek csak egy következő iPhone applikációvá, amelyért aztán tartják a tenyerüket: queer capitalists indeed). Objektíve, a valódi ellenfél (Orbán) azonosítása a liberális demokráciával enyhén szólva a valósággal való barátságtalan kapcsolatra utal, viszont az elmúlt 25 év bírálata szépen egybecseng a 2010-es rendszerváltás ideológiájával, amelynek alapja Carl Schmitt, Leo Strauss és Alexandr Dugin, couleur locale-ja Bogár László, Tellér Gyula és Fricz Tamás, kedvezményezettje pedig inter alia a magyar autark sertéstenyésztés. CCCP és TGM éppen hozzájárulnak ehhez a gruppenszexhez a radikális nihilizmussal.
Azt ajánlom, ha bírálnak, személyeket bíráljanak. A magyar rendszerváltás a személyeken bukott meg, nem az intézményrendszerén. Tudom, a termelési erők örököseinek ez megengedhetetlenül sekélyes magyarázat, nem beszélve arról, hogy kellemetlen is: egy csomó baráti összejövés hangulatát megronthatná. De a helyzet mégiscsak ez. Se a görögöket, se a törököket nem szeretjük, ha ajándékot hoznak is. Főleg, ha az az ajándék a nyugati civilizáció intézményrendszerének proxy-ja volna.
Az utolsó 100 komment: