A fiatalok, akik már nem is annyira fiatalok, válaszút előtt állnak. Azok, akik 1999-ben kiadták az Utolsó Figyelmeztetést még a Fidelitas kebelén belül, majd 2002-ben joggal botránkoztak a D-209-es ügyön, átmentek Reakció(s)ba, izgultak Orbán győzelméért, majd nemzedék- és eszmetársaikkal együtt szétfröccsentek a második Orbán-kormányba és a reakciós internetfelületekre, azok, akik magukat "szabadelvű-konzervatívnak, nemzeti liberálisnak, nemzeti konzervatívnak" vallották, és alapvető élményeik közé sorolták "Tisza István karizmáját, Krúdy Gyulát, Esterházy Pétert és Sütő Andrást, Ákos és az Anima Sound System zenéjét, Sáros és Alsó-Fehér vármegyék múltját, a nagykörűi Tisza-partot, a polgári tudatmódosítót (bort), Gyurcsány Ferencet, a szanalmas.hu-t, Sas Józsefet és a Hun Szövetséget", akik így írtak: "nem vagyunk függetlenek, de iróniával szemléljük magunkat és a hozzánk közel álló politikai tábort is (...), hiszünk a vélemények sokszínűségében, a szabadságban, a hagyományban, a magyar történelemben", azok, akik egészen tegnapelőttig többé-kevésbé elkötelezett hívei voltak Orbánnak ("hűség nehéz időkben is"), annyira mindenképpen, hogy a véd- és dacszövetséget nem mondták fel vele, legfeljebb egyenként, legfeljebb néhányan, legfeljebb puhán elandalogva (a tett színhelyéről), elkezdve kozmetikázni a múltat, nem vetve számot azzal, ami valóság lett az álomból, ami konstrukció lett a reakcióból, kivált nem olyan egyértelműséggel, ahogy 1999-ben bejelentették a beleállásukat a küzdelembe, pedig a vég legalább olyan egyértelmű immár, amilyen a kezdet volt, pedig tudniuk kellett legkésőbb 2012-ben, hogy az, amit ők fontosnak gondolnak a (saját!) életükről (lásd fenn), azt a Védett Személy vagy sohasem gondolta annak, vagy menet közben letett róla, és azóta becsapja őket is (és ők mégis szívesen engedték becsapni magukat, mert így volt egyszerűbb -- sokkal egyszerűbb, mint kimenni a hidegre), ám most, hogy a varázsnak vége, most, hogy eljött a leplezetlen erőszak ideje, most, hogy már nem lehet hátramutogatni, és -- végül -- hogy a rezsibiztosokkal, NAV-elnökökkel, lázárjánosokkal és vargamihályokkal szegélyezett út biztosan kivezet Európából, mert a Védett Személynek nincs más választása, ezért nekünk sincs (jó munkát végzett a cohors), de ha lenne se volna itt már tere, ideje és ethosza a reakciónak, most tehát szembe kell nézni azzal, hogy mi volt és mire volt jó ez az egész, mit vesztettünk magunkból, de főleg, hogy mi lehetséges még, hogyan és kivel, mert ti, ugye, egyedül nem, ahhoz se egyenként, se együtt nem vagytok elég erősek (domus iusti plurima fortitudo et in fructibus impii conturbatu), az viszont biztos, hogy a reakcióból lett korrupció végén a veletek döngöltetett kivezető út (az új via Appia ex Occidente) menti kereszteken vízért nyöszörög nem csak a Világszép Nádszálkisasszony a két nővérével, de a Szabadság, a Méltóság, a Hagyomány, a Hit, és a Szeretet is, amit megnézhettek majd az állam által felkínált turisztikai látványosság gyanánt mint VIP vendégek, mert a VIP tagság kétségkívül jár nektek, hasznos társutasoknak és végleg megalázandóknak -- hacsak végre azt nem tudjátok mondani, végre nem meritek mondani, még mielőtt rámegy az egész életetek, és rátok nem sül a szégyen, hogy elég volt, ti, egyetemi tanárok, nagykövetek, alapítványi elnökök és igazgatók, szerkesztők, újságírók, valamikori reményteljes fiatalok és tanítóik! Megtéve az utolsó figyelmeztetéseteket, mielőtt -- adott esetben még becsülettel -- elvonultok. Mert mi mást tehetnétek.
