(Explanatus barátomnak)
Ha valaki valóban ismeri "a Nyugatot", kicsit behatóbban, a jó és kevésbé jó aspektusaival együtt, minden ismert előnye mellett a külvárosaival, netán a gettóival, az átlagos műveletlenség mély kútjával, aki ismeri az angliai vagy amerikai átlagos lakhatási és közlekedési körülményeket, az utcák állapotát egy szombati éjszaka után, a fiatalok lelkiállapotát, a konzumerizmus vidéki fellegvárainak sivárságát, próbálta már egy német kisvárosban elképzelni az életét, keresett őszinte baráti szót hollandok körében, bizalmat spanyolok körében, vagy próbált ehető pékárut venni Olaszországban, tapasztalta, ha nem is elszenvedőként, a rasszizmus búvópatakját, a magán- és állami szolgáltatások legalább két évtizedes meredek romlását, sorolhatnám, az tudja, hogy vannak Magyarországnak erényei is. Különösen vannak, ha az ember magyar.
Ez nem egy reménytelen ország. Ami leginkább mellette szól, hogy a társadalom minimálisan szükséges egységét valahol erősen őrzik a kulturális gyökerei, amelyek sokat korrumpálódtak, de az egymást követő diktatúrákban megőrződtek, a nép egységes etnikuma és a történelme ellene hat a tökéletes atomizációnak, amerre egyébként a polgárosultság hiánya vezetné. A tömegtársadalom és a konzumerizmus legfőbb ellenszere benne nem a meritokratikus polgári individualizmusok erkölcsi világa (amely már a múlté a Nyugaton is, innen a Nyugat kiüresedése, technicizálódása és kulturális züllése), hanem a kollektivista kulturális és nemzeti identitása. A gettósodás a kulturálisan egyelőre integrálhatatlan cigányság kivételével nem sújt senkit, a felfelé történő mobilizáció nehézségei, a szociális integráció lassulása, és a nemzeti-urbánus megosztottság ellenére a nép kulturálisan egységesebb, mint a legtöbb nyugati társa, ugyanaz a szimbólumrendszere, ugyanaz az értékvilága, nem ismert benne a szó szoros értelmében vett osztálytársadalom, ami egyszerre tanúskodik a keleti eredetű készségeinket egyaránt elismerő Horthy- és az azt követő Kádár-rendszer -- egy jobb- és egy baloldali ihletésű, de a néplélekkel egyaránt konform, ugyanakkor persze a sovány polgári erényeket is megroppantó rezsim -- eredményeiről. A társadalom szolidaritáshiányos, de nem kegyetlen. Alacsonyak a makroszintű együttműködési kompetenciái, de az emberek közötti viszonyokra nem az érdektelenség a jellemző. Most, amikor a tömegtársadalmakat már a Nyugaton sem tudják mederbe kényszeríteni a polgári értékek, Magyarország polgárosulatlansága egyre kevésbé feltűnő, illetve előnyként jelentkezik a kollektivista beállítottsága. A cél adott: a szétesés és a züllés megakadályozása, az emberi lépték megtartása, a humánum megőrzése.
Magyarország lehetne nagyon jó ország is akár, ha a nyugati típusú versenyképességi hiányosságait a társadalom kulturális identitásának megőrzésével, vagy még tudatosabbá tételével együtt tudná bepótolni. Minden rettenet mellett, amit a Fidesz-rezsim képvisel és tesz, ez az arany középút csak jobboldalról erősíthető meg. Magyarország legnagyobb tehertétele jelenleg az állama. Az, hogy képtelen megbízhatóan viselkedni egy megbízható és legalább a társadalom fele-kétharmada által elismert program mentén, a többiek vegzálása nélkül -- netán összhangban azzal, amit most leírtam. Magyarul éppen csak a centrális erőtér nem működik, vagy csak erőszak formájában.
