"Ha valóban Lenkovics lesz az Ab új elnöke, nem árt felkészülni arra, hogy a sajtószabadság a jövőben már nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt. S nyilván bizonyos konzekvenciákkal jár az is, hogy a rendszerváltás óta először egy magát nyíltan abortuszellenesnek nevező jogász irányíthatja majd Magyarország első számú jogvédő testületét." -- írja a liberális beállítottságú hvg.hu, azt sejtetve, hogy a "nyílt abortuszellenesség" és a jogvédelem ellentétben állnak egymással, és -- konkrétan -- aki "nyíltan abortuszellenes" (bármit jelentsen is ez), az nem lehet "nyíltan" sajtószabadságpárti.
Sajnos a helyzet ennél jóval komplikáltabb. A nő értelemszerűen nem az egyetlen szereplő az abortuszkérdésben, ott van, ugye, a magzat is. Többször írtam már ezen a blogon arról, amit itt előrebocsátok, hogy az erőszak nyomán létrejött terhességet és a nő életének védelmét leszámítva nem tartom indokolhatónak az abortuszt, itt pedig kifejezem azt is, hogy az abszolút és korlátlan sajtószabadság pártján vagyok. Inkoherens lennék? Nem hiszem.
A jelzett eseteket leszámítva az abortusz jogát fenntartani az anyának a lényeget tekintve megfelel annak, hogy felmentjük a felelősség alól azt, aki saját kedvtelésére égő gyufát hajigál a saját robbanóanyag-raktárába, és miután az ötödik gyufa bedobása után az valóban felrobban, és meghal egy munkás benne, az elkövető azzal mossa a kezeit, hogy nem tudta, hogy a robbanóanyag robban.
De, robban. A nyilvánvaló liberális tévedés a felelősségetika súlyának lebecsülése a gyakorlati filozófiában, és ami azt illeti, az életben. Ebbe most nem érdemes itt belemenni, de ez az oka sok mindennek, ami ma rendszerszinten történik a világban, illetve -- ami a szorosabb témánkat illeti -- annak, hogy az abortuszellenesség már a filozófiai tekintetben amatőr liberális sajtóban, mintegy odavetve, de súlyos kényszerképzeteket erősítve a "jogvédelemmel" szembeni álláspontként jelentkezik, pedig ezek még csak nem is összevethető fogalmak. Az abortuszellenesség az anya saját testéhez való abszolút jogának indokolt korlátozását jelenti akkor, amikor (tehát nem általánosságban) joggal vethető fel az anya olyan természetű felelőssége, amely objektíve érvényteleníti az átmeneti jogkorlátozással szembeni érvelést. Magyarul, ha az anya felelős azért, hogy gyermek fogant a testében, akkor átmenetileg tűrnie kell a teste használatát általa. És akkor még nem is hozakodtam elő olyanokkal, mint az embrió/magzat antropológiai igénye (ti. emberi jövője), nem beszélve a keresztény stb. szubkultúrák érvanyagáról, kollektivista álláspontokról stb., amelyeket magam sem osztok teljességében vagy akár egyáltalán nem, de vannak, akik osztanak. (A félreértések elkerülése végett ez a bekezdés erkölcsi érvelést és nem egy jogi normára való igényt tartalmazott.)
Lenkovics lehet ilyen vagy olyan alkotmánybíró, a Fidesznek ilyen meg olyan pártkatonája, de ettől még az abortuszellenesség védhető álláspont, ahogy az abortuszpártiság is indokolandó. És még az is lehet, hogy a mindenkori jogi normát is folyamatosan vitatni kell.
