Az az igazság, hogy nem olyan nagy ördöngösség ez, és ez esetben sem a recept kitalálása a nehéz, hanem a receptnek megfelelő (fegyelmezett) főzés. A Fidesz legyőzése is egyéni döntések olyan együttállását követeli, amely a racionális cél és a biztosan látható végeredmény ellenére sem fog megtörténni, mert a kulcsrésztvevők nem érdekeltek benne egyénileg. (Ez más probléma, mint az lenne, hogy nem igazolható számukra az adott pozíciójukból a végeredmény racionalitása: ez utóbbi ún. játékelméleti, racionális választási vagy kollektív cselekvési probléma lenne. Amiről én beszélek, az nem az. Az szimplán önzőség.)

Hiába mondja például a "baloldali" pártvezetők mindegyike, hogy az ország felszabadításának (a liberális demokráciának, milliók életreményeinek) egyetlen és legfőbb feltétele a Fidesz legyőzése, és hogy ők egytől-egyig kizárólag ez utóbbit tekintik a feladatuknak, ha az egyéni ambícióikat valójában mindenek fölé helyezik. Ettől kezdve ugyan bűnrészessé válnak a Fidesz-rezsim fenntartásában, de egyszersmind fel is menthetők azzal, hogy egy politikustól per definitionem nem várható, hogy visszavonuljon (amit néhány baloldali vezető esetében várnánk, lásd lejjebb), hiszen azzal kilépne a politikusi szerepéből, tulajdonképpen megváltoztatná a játék szabályait. Pedig pont erre volna szükség végső soron: a magyar politikai játék szabályainak megváltoztatására. Aki változtatni tud, az lehet, hogy személyében áldozatul esik, diszkvalifikálja magát, de ledönti a gátat, amelynek nyomán az áradás megtisztítja a politikai szcénát. Politikusból államférfivé avanzsál. De valamiért a politikusaink ódzkodnak ettől a tisztességtől.

Előre bocsátom, a Fidesz számomra csak annyiban ellenfél (szemben mások törzsi szempontjaival), hogy nem képes hatékony program szerint kormányozni az országot, és már egyre világosabban hosszú távú leszakadásra ítél minket, amely adott esetben csak súlyos belső konfliktusok árán számolható fel. Ennek fényében a Fidesz legyőzésének útiterve is így alakul.

1. A világos gondolkodásra való igény eldöntése (a balos törzsi előítéletek felfüggesztése, a pragmatikus gondolkodás melletti elköteleződés, kiindulópont: Orbán tusványosi beszéde után a kormány célja a jogállam és a liberális demokrácia maradékának felszámolása, valamint az ország radikális -- hazugságokra alapozott -- eltérítése a nyugati gondolkodási mintáktól és szövetségi rendszertől).

2. A fő célok tisztázása, mellékcéloktól való megtisztítása. Maradnak: a liberális demokrácia vertikális hatalommegosztásra is kiterjedő intézményrendszerének megtervezése, a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának megtervezése, reális középtávú gazdasági program.

3. A 2002 után kormányzati (állami vezetői) és megyei vezetői pozícióhoz jutott, még aktív "baloldali" politikusok egyidejű visszavonulása a politikától. A nemes cél koordinálásával, a többiek meggyőzésével megbízva: Gyurcsány Ferenc.

4. Az új összetételű pártvezetések a fő célok mentén kialakított program alapján döntenek egy Fidesz-ellenes pragmatikus koalíció (FEK) létrehozásáról.

5. A FEK crowdsourcing alapján átlátható finanszírozási rendszert vezet be, és deklarálja célját arra vonatkozóan, hogy a Fidesszel szemben a társadalom (az alsó, nem a szervezett korrupcióból élő 99%) pártjává váljon.

6. A FEK mozgósítási stratégiát dolgoz ki helyi csoportok fizikai bevonásától kezdve alternatív nemzetgyűlésen és folyamatos utcai jelenléten át az internetig.

7. A FEK árnyékkormányt választ Szabad Magyarország Kormánya néven.

8. A FEK folyamatos nyomás alatt tartja Orbán Viktort, úgyhogy az a közben egyre kézzelfoghatóbbá váló kormányzati inkompetenciája mellett nem meri jelöltetni magát a 2017-ben megüresedő államelnök posztra, a FEK megnyeri a következő parlamenti választásokat, Orbán visszavonul a Feröer szigetekre, a Nemzeti Galéria a budavári palotában marad.

+1. A társadalom dönt: miután e 8 pontos racionális, nyilvánvalóan a közjót szolgáló, álnaiv lelkesedéssel előadott útiterv megbukik a balos ellenzék vezető politikusainak önző ellenállásán ÉS nincsen versenyképes ellenajánlat a részükről (mert nincs, csak tehetetlenség van), megvonja a bizalmat a baloldali ellenzéktől, amely már 2010-től a Fidesz kottájából játszik, folyamatosan veszít a pozíciójából, és feléli az alternatív, erkölcsös és hatékony politikába vetett maradék reményt. 2018-ban a Fidesz 4/5-del nyer a választók 20%-ának részvételével megtartott választáson. Balos párt nem jut be a parlamentbe.