Először is, a meleg méltóság menete vitatott és vitatható ügy. Induljunk ki abból, hogy minél kevésbé magabiztos és gazdag egy modern társadalom, annál inkább. A melegség luxuscikk. Azok a közösségek engedhetik meg maguknak, amelyek nem a létért, a napi túlélésért és saját szimbolikus alapvetésükért (identitásukért) küzdenek. A homofóbia az egzisztenciális félelem és irigység kivetülése. A homoszexualitással "kérkedni" (előjönni vele, nota bene ünnepelni) a közösség alapfunkcióinak durva megsértését jelenti (eszerint), szembefordulás a túlélés parancsával, halálos bűn (a közösségellenesség értelmében). Ugyanakkor az irigység tárgya is, mert a szabadságot reprezentálja.
A homoszexualitás tényét többé-kevésbé minden társadalom elismeri, de az egzisztenciális fenyegetettségben élő közösségek üldözik, és a magánéletbe, hallgatásra kényszerítik. Én sem a homoszexualitásról beszélek, hanem a nyilvános megmutatkozásáról, és a vele kapcsolatos büszkeségről (pride), amelyekre nyilvánvalóan azért van szükség, hogy a meleg is előbb-utóbb elvergődhessen (közel) ugyanabba a pozícióba, mint a heteró: kedvére megfoghassa a barátja kezét nyilvánosan, akár csókot is válthasson vele, ne érje hátrány a kapcsolatukat gazdasági szempontból, rokonként látogathassa a kórházban stb., azaz (a szokványos illem határain belül) átadhassa magát a szeretetének, miközben a napi együttélésben is hasonló jogok illessék.
Az eddigiekkel azt is érzékeltetni akartam, hogy a homoszexualitás nem ellenkezik semmiféle természeti törvénnyel -- ha csak a szaporodást nem nevezzük törvénynek (parancsnak) egyfajta cél (a közösség túlélésének) tükrében, de mint mondtam, ehhez nagy fenyegetettség érzésre van szükség, amely szükségképpen oltja ki a kollektívummal szembeforduló személyt, azaz ilyenkor valójában nem is természeti, hanem társadalmi törvényről beszélünk. Ezen túl azonban azért sem ellenkezik a homoszexualitás a természeti törvénnyel, mert a szó leíró értelmében természetes (mai tudásunk szerint genetikailag meghatározott), betegségnek nevezni (mivel nem jelent veszélyt a szervezetre) nem lehet, a vele kapcsolatos vélemények pedig mind társadalmi konstrukciók. Hol vallási-etikai, hol ideológiai, hol politikai döntések és szoktatás eredményei.
Mindennek ellenére, a Pride-tól való idegenkedés teljesen jogos és tiszteletre méltó, vitatandó álláspont már csak annak okán is, hogy valakinek valamilyen hite nyilvánul meg benne. A tolerancia elvárása homofil részről ugyanolyan agresszió, mint a homofóbiának megfelelő etikai és jogi törvénykezés. A magyarok problémája megint csak az, hogy nem tudják civilizáltan megvitatni a különbségeiket, a homofób és az elfogadó-homofil álláspontok is dogmává merevednek, és a mások erkölcsi diszkreditációjába hullanak.
A konzervatív nézőpontok széles skálája a kollektivista és az egyházias-fundamentalista tiltó pozícióktól kezdve a nyugatias polgári konzervatív megengedő nézeten át a libertáriusok kb. "magánügyem, a nyilvánosságban is az, szokd meg" érvéig egyformán legitim, ha nem is egyformán trendi. (Még egyszer: a kérdés a négy fal közötti magánélet megvallásának követendő társadalmi normáira vonatkozik. Kb. arra, hogy mi a helyes konzervatív hozzáállás egy társadalmi jelenséghez.) A rossz hírem, hogy egyik említett és további sok nem említett álláspont sem tartalmaz olyan adut, amely a többit ütné. Minden érv ízlésekbe, meggyőződésekbe, érdekekbe és hatalmi pozíciókba hullik vissza.
Az tehát nem kérdőjelezheti meg senki konzervatív önképét (ha egyáltalán valaki foglalkozik ilyen terminusokban a saját önképével), hogy meleg, hogy megvallja a melegségét, és hogy részt vesz a Pride-on. A konzervativizmus beállítottság kérdése, semmi köze az igazsághoz. Egy konzervatív személyes életében -- ahogy egy kedves kommentelőm írja -- az otthonosság érzése a legnagyobb kincs. Azt hiszem, a döntő konzervatív érv a nyilvános homofóbiával szemben, hogy nem adja meg a jogot minden ember számára ennek az otthonosságnak a kialakítására és megélésére. Ezt a hibát annál is könnyebben elkövetik az intoleráns konzervatívok, hogy imádnak folyamatosan az igazság (és a hatalom) kontextusában mozogni, holott a saját tradícióikat (és autonómiájukat) kellene gondozniuk. Ezt nevezhetnők is akár a konzervatív tévedésnek (conservative fallacy). Idegenkedni lehet konzervatív alapon, de (a nyilvánosságban) tiltani nem. Tévedés emiatt az is, hogy a homofóbok lehetnek konzervatívok. A homofóbok autoriterek. A konzervativizmus gyakran az autoriterek tisztelgése a civilizáció előtt, La Rochefoucauld-t parafrazeálva.
