Két cikk is megjelent ma (itt és itt), amelyek teljesen hülyebiztosan elmagyarázzák (mert ezt még mindig magyarázni kell az értelemtől jobbra), hogy ez a kormány romlásba viszi az országot (és ha még mindig magyarázni kell: igen, a Medgyessy és a Gyurcsány vállain állva, de abszolút szuverén módon). A cikkek udvariasan érzékeltetik nem csak azt, hogy a kormány tagjai jószerivel válogatás nélkül, folyamatosan hazudnak; hogy az egyetlen esélyünk a túlélésre a német és holland adófizetőktől kapott pénz meg a német és holland multik közterhei, de azt is, hogy ebbe az országba piaci alapon nem fognak belátható időn belül annyit beruházni, és nem lesz olyan növekedés, hogy akár csak 2045-re előre tudnánk hozni a felzárkózásunkat az EU mai (!) átlagához. Sok oka van ennek, hadd ne soroljam, de a legvégső, a legszilárdabb, a legnehezebben felszámolható, hogy a társadalmunk olyan nehézkedéssel esik vissza a versenyképességben, hogy azt már igen nehéz lenne megfordítani egy hozzáértő garnitúrával is. (Ezzel szemben megnéztem magamnak Hoffmann köznevelő mai utódát meg az egész HR minisztériumot, ezeket a karaktereket, a szervilis tekinteteket, hát térdre, imára! ezek valóban tükrözik a tehetségünket, és képesek lesznek a maradék erőnket is kiszipolyozni.)

Az eredmények máris csőstül jönnek: egy harmadik, tegnapi kimutatás szerint megbízhatóan az utolsó három között vagyunk az EU szegénységi ranglistáján! Ez csak tíz-tizenkét év eredménye, miközben Orbán szemmel láthatóan az egész életére berendezkedik itt. Én nem tudom, mi kell még a híveinek, hogy felébredjenek, és a posztkommunista baloldalnak, hogy végre felismerje, pont annyira el kell takarodnia, mint Orbánnak, mert a többség megnyeréshez akkor sem lehet elég jó, ha füvet kell majd legelnünk, mert nem lesz más.

A nemzet egyre nagyobb bajban van. Viszont egyre több a historizáló, beteg gondolatokat életre keltő emlékművünk, amelyek kapcsán jókat lehet vitatkozni az identitásunkról meg a történelmünkről (legfőképp egy primitív, erőszakos nemzeti kultusz örvén és az előrenézés helyett!), a politikusi és kiszolgálói öntudatnak nincs párja az egész kontinensen, olyan magabiztosságot sugall minden mozdulatuk, mintha egyenesen Szingapúr vagy Svájc nőtt volna ki a Kárpátok között. De nem, hölgyek, urak -- egy potenciális Bangladest tetszettek összehozni. Még egy ilyen ostoba, pökhendi, veszélyes bandát nem ismer a fejlett világ! Meg egy ilyen gyenge, tétova, csodaváró népet se!

Ami a címben feltett kérdést illeti, ha piaci alapon nem lehet ezt az országot működtetni, valakinek majd valamilyen szívességet tennünk kell, amely -- finoman szólva -- nem lesz piac- és eurokonform. Mit fog majd ígérni Orbán valamelyik keleti hadúrnak, hogy megdobjon néhány milliárd dollárral, amelyből átmenetileg betoldozzuk a költségvetési lyukakat? Mennyiért fogja eladni az országot és odaláncolni egy Nazarbajev, Putyin stb. minőségű alak szekeréhez, nyilván a nemzeti függetlenség jegyében? Vagy -- el se tudom képzelni -- esetleg inkább lemond, és elismeri az inkompetenciáját azon túl, hogy végül is sikerült ezt a népet teljesen megbolondítania?

De legalább lett egy közszolgálati TV-nk a nagy ijedségben. Lehet, hogy legalább annyian fogják nézni rövidesen a híradóját, mint a Mónika-show-t.