A miniszterelnök szerint. A miniszterelnök autokrata méltóságként péntek reggel éppen emberi életekkel játszadozik. Mit neki! Mit neki az Úristen, mit neki az EU (sőt!), mit neki az ízlés!
Úgy véli, meg kell nyitnia a frontot a halálbüntetés felé, mert így válik középutassá az életfogyt melletti meggyőződése. A miniszterelnöknek semmi sem számít, amikor a maga igazát kell belemanipulálnia a híveinek fejébe.
Magyarországon jellemzően nincs társadalmi vita a tényleges életfogytiglanról, mintha az egész csak jogi (és végeredményben adminisztratív orbáni) döntés volna. A társadalmak azonban éppen az ilyen vitákon edződnek, kulturálódnak, szoknak össze -- de persze a kormányfőnek ez nem érdeke, ha nem ő edz, kulturáltat, és szoktat össze. De ő teszi, ezért a sintértelepi vonyítás, vicsorgás a magyar közéletben. Egy volt komcsi, most éppen "a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott" lebuzizza a magyar színházi szakmát, csak mert (még) nem ő irányítja azt, noha megtett már mindent, amit lealjasult ember golyószóró nélkül megtehet. Noha nem hallgattam az interjúját, csalódnék, ha a kormányfő a Szentmise invokációja mellett türelemre és jó ízlésre intette volna a hívét, netán ott helyben, a nagy nyilvánosság előtt megvonta volna tőle a "magyar kulturális értékek megőrzésének" feladatát.
Miért is tenné. Az ő törzséből kihajtott ágacska ez az ember is.