A kérdést a CÖF szóvivőjének ifj. Lomnicinek tegnapi kijelentése, illetve Sólyom László és Kis János egyetértése sarkallta, miszerint megroppant a demokrácia Magyarországon és át kell mentenünk az értékeinket egy jobb korba: addig meg irány a könyvtár.

Örvendetes, hogy előbb-utóbb kiderül, a domesztikált MSZP valóban bekerül arra a térfélre, ahova való (államkapitalista pártok), illetve megszűnhet az aggódás a balos értelmiség soraiban azzal kapcsolatban, hogy szélsőségesnek vannak nézve (miközben szélsőségesek persze, ahogy én nézem őket). Az ember egyfelől örül, hogy igaza van, másfelől meg mélységesen szomorú, hogy ide jutottunk. (Az, hogy az ilyen Lomnici-szerű figuráknak mi a jelentőségük, azt most nem tárgyalom, mert ebben a szánalmas helyzetben, ahova verekedtük magunkat, még kiderülne, hogy sajnos van.) Megnézem majd, ha odajut a kérdés, vajon hány balos fogja markánsan elutasítani a Fidesz-MSZP barátkozót (úgy is, mint kisállat simogatót), gondolom, nem számottevően többen, mint eddig Attila óvatos sasszézását a kampányok során. Miért? Mert természetesen csak a hatalom és a közpénz számít a "demokratikus oldalon" is.

Aztán itt van a Kis János - Sólyom vállveregető. Kicsit csodálkozom Kis Jánoson, hogy a morális iránytűjét sajnos nem régen még Orbán felé igazító (reméljük, most nem a sértettsége által vezetett) Sólyomnak fórumot ad a maga oldalán, de ettől még marad, aki: a magyar rendszerváltás egyetlen, még ma is élő hiteles figurája. Na és persze ezerszer jobb kombó ez, mint Heller Ágnes és Konrád György (TGM-nek: a véleményemnek semmi köze természetesen semmiféle antiszemitizmushoz, meglehet, másénak lehet), és nagyon kiegyeznék azzal a tendenciával, hogy a két ember köré szerveződjön egy "zöld"-jogvédő értelmiségi kör. Ha már ez -- az LMP -- a legnagyobb közös osztója manapság a posztindusztrialista baloldalnak. Meg ha már a fiatalabbak nem kezdeményeznek. (Nagyon kiábrándító egyébként a fiatalság relatív érdektelensége a hazájuk iránt. Látszik, hogyan teljesített a magyar iskolarendszer eddig. Nem a hoffmanni dicséretének szánom ezt, ami egy más értelemben még mélyebbre húz, de hogy a liberális "kompetenciarendszer" nem terjedt ki az erkölcsi, jogi, demokráciavédelmi, és nota bene a hazafisági nevelésre, az mégis csak botrány. Aminek itt vannak a következményei: az utcai ellenállás helyett az emigrálás.)

A fent jelzett választási lehetőség olyan, amilyen mi vagyunk. Tessék választani!