Európa újra és újra kilök a világba a saját kultúrájából kiszakadt fattyú gondolatokat és/vagy fattyú mechanizmusokat, amelyek végül rombolják az emberiség esélyeit és megkérdőjelezik a humánum jövőjét. Így jött lére az észak-amerikai expanzív szabadság rendje, amely a történeti intézményrendszer híján százötven év alatt elerőtlenedett, mára pedig világosan feladta a harcot a multikulturalizmus (patchwork) nyomásával szemben, lemondott a hellenista kiválóság és az európai intézményes-történeti kereszténység erkölcsi iránytűjéről és csillapító funkciójáról a technicizmus barbársága ellenében. De európai fattyú a távol-keleti kapitalizmus is: a kulturálisan semleges pőre szerzés és az önérdek furakodott be vele a deszakralizálódó távol-keleti érába, amely a legagresszívebb mutáns kapitalizmust hozza létre, egy igazi Blade Runner disztópiát. Mivel a két volt gyarmati régió a hagyományos európai egyház-állam egyensúly és humanista kulturális kontextus híján sokkal hatékonyabban képviselik a szerzés parancsát, fő motorjai a dehumanizált (és az ember ellen forduló) technológiának, a demoralizált kapitalizmusnak, a deszakralizált individualizmusnak. 
Amerika és Ázsia a szabadság barbárságát hozzák létre más-más ütemben a szabadság európai kultúrájával szemben. Európa szükségképpen áldozatul esik ennek a folyamatnak a maga bürokratikus, tanakodó, versenyképtelen, szégyenkező idealizmusával és beszűkült problémaérzékelésével: az európai baloldal és a neki behódolt technokrata liberalizmus már nem is értik, miért életbevágó (legalább) a kontinens hellén-római, zsidó-keresztény vallási, és klasszikus liberális emlékeihez való kitartó, normatív ragaszkodás, a poszt-kulturális állapot. Ezeken valósult meg ugyanis az egyedül ismert történeti formája és ez jelenleg is az egyedül ismert szellemi képe a szabadság és a társadalomszervezés egységének, és egyszersmind gátja a különböző bőrben előálló barbárságok emberellenességének -- jelesül a tömegtársadalomnak és a kollektivizmusnak, a degenerált fogyasztói kapitalizmusnak, az instrumentalizálódott technikának, a tömegek feletti ellenőrzés globalizálódásának, az irdatlan méretű nemzeti, majd még irdatlanabb szupranacionális államoknak: összességében az egyéni szabadságok döntő, tragikus leáldozásának.
Európának nincs esélye a jelenlegi tudati állapotában. A perspektívájának számbavételére és az önvédelemre való képtelensége az európai szellem leáldozásának utolsó biztos jele. A heroikus küzdelem lassan véget ér az anyacivilizáció megmentéséért. Mit tehet Magyarország ilyen körülmények között, amikor még az EU-n belül is versenyképtelen? Orbán már döntött: fel kell gyorsítani a szabadság agóniáját. Ennyit vont le a történésekből -- de hogy utána mi lesz, arról fogalma sincs.
