Ma Magyarországon kétféle, egymásnak feszülő többség irányítja a politikai rendszert: egy alkotmányos többség és egy erkölcsi többség. Az alkotmányos többség (Fidesz) uralmának alapja a választáson nyert politikai felhatalmazása, ellenfele pedig kettő van: az alkotmányos kisebbség (parlamenti ellenzék) és az erkölcsi többség (a nem szavazók és a rendszerkritikus pártok).

A parlamentünk legitimitása úgy csökken jó ideje, ahogy az erkölcsi többségé nő. A Fidesz az új ciklusban a választók tört részének (egynegyedének) bizalmából kormányoz csak, ezt azonban arrogánsan, és ami a legfontosabb: erkölcstelenül teszi. A mai alkotmányozó többség nem a közjóért van, erkölcseiben megroggyant, az erkölcsi renddel szemben a az erkölcsi korrupció alapján áll. A korrupt politikának csak az egyik, de a leglátványosabb összetevője az, hogy az alkotmányos többséget a magánérdekek hajtják előre, a kohéziójában semmiféle jelentősége nincs semmilyen erkölcsi elvnek, lop, csal, hazudik azon felül, hogy dilettáns. A jelenség messzebbre vezet ennél, egészen a civilizációs paradigmáink kimerüléséig, ezt azonban egyelőre félretehetjük.

A baloldali ellenzék (egy része) szerint a politizálás színtere kikerül a parlamentből. Azért gondolják így, mert a parlamentben nincsen elég eszközük az akaratuk érvényesítésére vagy akárcsak a szavuk hallatására, a parlament (a nevével ellentétben) leginkább nem megbeszélés, hanem a vak többségi akarat és döntések fóruma. A baloldali ellenzék azonban ezzel a senki földjére kerül. Hivatalos ellenzék ugyan, ám attól, hogy ebből szimbolikusan kilép, még nem válik részévé az erkölcsi többségnek. A korrupt kormányzati rendszernek eddig a haszonélvezője volt maga is, alapvetően ugyanazt a korrupt világot jelképezi, mint a Fidesz. Azzal, hogy jelképesen kilép (szerintem nem fog) a korrupt intézményrendszer centrumát jelentő parlamentből, még nem nyeri el az erkölcsi többség rokonszenvét. A mai formájában ezért halálra vannak ítélve. Hogy világos legyek: az erkölcsi többség a Fideszt és az MSZP-t (a szatellitjeikkel és az intézményrendszerükkel együtt) egy oldalra sorolja, egyaránt ellenfelének, az ancien regime részének tekinti.

Az erkölcsi többség része minden olyan politikai vélemény, amely alapvetően erkölcsi alapon áll, nem a képviselői magánjavait és érdekeit szolgálja, hanem a közjónak egyfajta elképzelését. Attól erkölcsi, hogy a közjóra és annak gyarapítására irányul. Ennek az erkölcsi többségnek (más néven rendszerkritikának) a része jelenleg a Jobbiktól kezdve az LMP-n*, a PKP-n, a 4K!-n, potenciálisan Bajnai pártján stb. keresztül a Munkáspártokig több, egyéb jellemzőikben akár tökéletesen különböző erők. Ezeknek az erőknek a fórumaként javasoltam korábban egy Nemzetgyűlésnek nevezhető alternatív parlamentet. 

Ezeknek az erőknek egyelőre nem kell tudniuk semmit sem kezdeni egymással azon túl, hogy beszélgetni tudnak. Ehhez elég alapot nyújt az erkölcsi alapállásuk. A jövő Magyarországa mégis bennük rejlik. Nem akarom még csak megtippelni sem, hogy milyen lehet ez. De az alkotmányos többséggel (és általában a parlamenttel, az establishmenttel) szemben ez az erkölcsi többség lehet egy új kiindulópontunk. Lehet, hogy nem jutunk vele semmire. De jelenleg -- az alkotmányos többséget éltető logika mellett -- nem tudunk másba kapaszkodni.

*E két párt az alkotmányos kisebbségnek is része, de felvállaltan -- nyilván más elvek mentén -- a rendszerkritikai ellenzéké is.