A németek tovább üzletelnek az oroszokkal, miközben a NATO hadieszközöket telepít a keleti határán. Orbán nagyobb megértést vár Putyin iránt, miközben orosz vagy oroszbarát paramilitáris erők marcangolják Kelet-Ukrajnát. A német CDU-ban felvetődött a saját alkotmánybíróságuk jogkörének korlátozása, miközben a széteséssel fenyegetett Egyesült Királyság a rossz magyar példa miatt (is) okot látna az EU-ból való kilépésre, és mellesleg Svájc után megszigoríthatja az európai munkavállalók ottani sorsát. Az EP-választások győztese várhatóan a szélsőjobb lesz, és ennek megfelelően, felbátorodva a hazai és nemzetközi fejleményeken Orbán idehaza a választások után két nappal újra letette a névjegyét: ígéretével szemben a Húsvétot sem megvárva elkezdték a német megszállási emlékmű építését. Nem sorolom.

Egy-két poszttal lejjebb azt írtam, hogy Orbán a balosokhoz hasonlóan a múlt. Csak félig volt igazam - úgy látszik, Orbán nagyon is modern: nagyon is úgy néz ki, a szabadságellenes, nacionalista-autoriter modernizmus új napjára virradtunk Európában, amiből persze megtapasztalhattunk korábban már néhányat.

A szabadságnak jelenleg nincsen népszerű narratívája. A korábbi optimizmusnak híre, hamva, az EU impotens a saját tagállamai szabadság-korlátozó intézkedéseivel szemben, gyenge az orosz gazdasági fenyegetéssel és a belső erős emberek agressziójával szemben. Az EU épp eléggé hibás mindezért: eluralták a parciális érdekek, nem tudott mindenek fölött álló értékrendszert kidolgozni, és végül megmaradt a tőkeexportőr országok lobbiszervezetének. A Nyugat már látványosan csak az Elba-Lajta vonalán kezdődő tágabb Keleten realizált extraprofittal tudja fenntartani saját népeinek életszínvonalát, de közülük is csak a magországok helyi középosztályáét. A periféria-Európa és saját bevándoroló, proletár rétegeinek integrációja lassan vagy sehogy sem folyik. Nő az általános elégedetlenség, ami szétvetéssel fenyegeti világunkat.

Úgy fenyegeti szétvetéssel, hogy az egymásra találó jobboldalnak és szélsőjobbnak nincsen működőképes alternatív paradigmája. Nincsen. A Vér és Föld jelszava megint a földre kiömlő vérben fog testet ölteni. A mi Orbánunk -- miközben látszólag érti az idők szavát -- a legtragikusabb jövőért dolgozik. Az ellenzékünk? Fogalma sincs semmiről.

A kiút a szabadságba jelenleg el van rekesztve a globális tőkelogika, a gyarmatosítók érdekei, a nacionalista sérelmi politika, a proletár elégedetlenség és a megfáradtság egymásba fonódó szögesdrótjával. Ami Magyarországon a harmincas évek újrajátszásának tűnik, az valójában az 1910-es évek eleje: az imperializmus újabb radikális válsága. Egy-két évnyi kumuláció után ismét csak a szikrára várunk majd. Ukrajna vagy a Baltikum lesz az?