Magyarországot megtámadta a saját politikai osztálya, amely az állam felhasználásával, törvényes kerek között veti alá és fosztja ki a társadalmat. Látszólag ennek a messzemenően marxi álláspontnak az igazolása köszön vissza a politizáló értelmiség csaknem minden tettéből 1990 óta is -- magyarán a korai tőkés társadalmakra szabott halálpontos marxi társadalomkritikát nem tudtuk semlegesíteni a kapitalizmus demokratizációjával és az uralom liberalizálásával.
De ez is csak látszólag van így, valójában a marxi kritikát sem érdemeljük ki, mivel az elrabolt javak (tőke és profit) túlnyomó része nem fordul vissza a gazdaságba, és ezzel az eredeti tőkefelhalmozás klasszikus funkciója sem teljesül. Ezért a politikai osztály funkciója nem értelmezhető a kapitalizmuson belül: az élősködés ugyanis nem kapitalista funkció. A szándékos veszteségképzés és a veszteség társadalmasítása a kapitalizmus logikáján kívül eső események. Ezek a diktatúrák és a tervgazdaságok lehetőségei. A gazdasági, a párt- és állami elitek, kiegészülve a járadékos értelmiséggel, a sajtómunkások túlnyomó többségével és a bürokráciával (összefoglalva ez a politikai osztály) az értékteremtésben nem lévén jártasak az értékeltulajdonításból építik és koncentrálják a hatalmukat, és a közjónál sokkal fontosabbnak tartják a saját szektájukhoz való hűséget, a szektatagságot, és az érte kapott kompenzációt -- ha nem azonnal, hát perspektivikusan.
Ebben a folyamatban a Fidesz uralma csak a csúcs, de hegykoszorúk övezte csúcs, nem áll egyedül, legfeljebb a szokatlan radikalizmusával. A politikai osztály önmaga megőrzését tartja már jó ideje léte elsődleges érdekének, aki politizál, az már régóta a meggazdagodásért vagy legalább a megélhetésért politizál (hivatalnokoskodik, ír újságot, vezérli a véleményt), és ez különösen fekszik azoknak, akikben túlteng a cinizmus és a lelkiismeretlenség. Magyarországon, a politika már régóta (egy képzeletbeli skálán előrehaladva) a mindennapi megalkuvók, az önfelmentők, kisebb-nagyobb gazemberek és az echte bűnözők gyűjtőhelye, a Fidesz mindössze azt mondta ki, hogy a vagyonszerzés nem a politikai osztály vezető szempontja, hanem az egyetlen szempontja is lehet.
Ez a mohóság fogja okozni a rendszer bedőlését is. Magyarország elvegetálhat még 1-2%-os növekedés mellett, de nem tudja elejét venni a régiótól való leszakadásának, az életszínvonal fokozatos romlásának, és ha formalizálódik is az orosz kapcsolat, és az attól várható forrásbevonás, Oroszország nyilvánvaló zsákutca, amely csak a függetlenségünket követeli, de elég erős támasza nem lehet egy megroggyant, inproduktív, keleties társadalomnak, amivé válunk. Röviden, az Orbán-rezsim előbb-utóbb a Kádár-rendszer sorsára fog jutni, és ezt Orbán pont olyan jól tudja, mint én -- csak velem szemben, hivatalból, előre menekülve, hinni kénytelen a csodákban.
A rezsim ellenzékét a parlamenten kívül kell létrehozni új intézmények, új nyilvánosság és új érzelmi univerzum kialakításával. Április 6-a után, bármi lesz a választások eredménye, a demokratikus közvéleménynek el kell feledkeznie a hivatalos Magyarország létező intézményrendszeréről, Klubrádióstól, MTV-stől, parlamentestől, (a legjobb formájában is cinikus, semmitmondó, felelőtlen) magyar webes újságírásostól, "demokratikus" ellenzékestől, mindenestől. A Szabadság intézményrendszerét még létre kell hoznunk. Ki kell végre vonulnunk a mai önmagunkból, hogy megkeressük ezt az új országot.
