Van egy rossz kérdés, ami pont amiatt rossz, hogy értelmesen feltehető Magyarországon. Közben persze -- jó magyar módra -- önmagában hazug jelzőket szegez egymásnak: nálunk száz éve nemzeti az, ami valójában buta, bezárkózó, önfelmentő, erősen antiszemita stb; és demokrata a valamikori valódi, ma már csak úgynevezett baloldali, az antifasiszta, a materialista.
Pállott agyú, agresszív emberek ülnek egy asztal körül, már magukat is unják, a szeretetről ájtatoskodnak, miközben néhány száz méterrel arrébb Magyarország leghangosabb demokratája, aki az előbbieket a nyakunkra engedte, újra azzal a szlogennel merészel bosszantani, amire a 2006-os -- bevallottan a velejéig hazug -- kampánya épült. Semmit sem tanultak, és semmit sem felejtenek: sőt mindegyik kérkedik ezzel. Az előbbi "nemzeti", az utóbbi "demokrata". És ezek között kell választani. Na ne.
Én eleve szkeptikus vagyok mindkét fogalommal szemben, a nemzeti egy cseppet sem vonzó nekem a nemzeten túli zsidó-keresztény, európai, kapitalista civilizáció ellenében (ami azt illeti, egyenesen kiver tőle a víz), mint ahogy az utóbbiak is idegenek a nemzet adta identitás nélkül. Másrészről, bár nyilván demokrata vagyok, kissé prosztónak találom ezt a jelzőt, talán éppen azért, mert Bibó okos fejének biccenése helyett már Gyurcsány száját látom kerepelni mögötte. De egyébként is, minden szempontból közelebb érzem magamhoz a jogállamit, a civilt, a civilizáltat -- mégis a demokrácia pusztulásának magyar példája éppen arra figyelmeztet, hogy a jogállam esendő a demokrácia nélkül, és viszont. És mindkettő esendő az alkalmas nemzeti kultúra támogatása nélkül.
A demokrácia nem fordulhat büntetlenül a jogállam ellen, mert abból autokrácia van. A nemzet és a jogállam szembeállítása az autokráciának még szimbolikus támogatást is szerezhet, ami annál rosszabb. Ezzel a többségi (illiberális) demokráciából a vezérelvű demokráciába, és innen a populáris autokráciába az út rövid és gyorsan megtehető. Épp tapasztaljuk. Örülnék, ha a magukat demokratának becéző balos vezetők plebejusabbak és kevésbé populisták lennének, miközben értik a nemzeti traumákat is. Kezdetnek azonban az is elég, ha nem kérkednek magukkal, hanem simán liberális demokratákként gondolkodnak és tesznek. Ahogy korábban nem. Merthogy a felkent demokraták érájára is igaz, hogy a demokrácia liberális kultúrájáért semmit nem tettek, nem vértezték fel azt az antiliberális fordulattal szemben. Hogy most a demokrácia és a jogállam átmetszett torokkal az utolsókat rángják, egymással szembefordítva, ahhoz nekik is közük van természetesen. "Demokraták"? Ugyan. A leghízelgőbben is csak ostobák.
A "nemzeti" és a "demokrata" köntösében vívott harcok sehova sem vezetnek, mert többszörösen hazug kontextusba helyezik a problémáinkat. Az a baj, hogy ami elvileg megbocsátható lenne a választási kampány két hónapjában, az valójában végigvonul a kormányzati ciklusokon, és ez a szimbolika megöli az értelmes kormányzás lehetőségét. Ez történt Gyurcsány alatt is természetesen, és ez történik hatványozottan a magyar történelemben kirívóan gyenge, kirívóan hazug és felelőtlen Orbán-kormány alatt is.
A szereplők mind rajtvonalhoz álltak. Összesen több tízezer milliárd forint, emberi sorsok százezrei, társadalmunk és kultúránk bánja az eddigi ténykedésüket. De a magyar népnek kedve van még ezek után is foglalkozni velük, hevülni miattuk, görbe szemmel nézni a másikat az ő védelmükben. Jaj nekünk!
http://ezamihazank.blogspot.hu/2014/03/nemzeti-vagy-demokrata.html