Értekeztem már többször is a Fidesz elveszett (pontosabban soha meg nem talált) konzervatív pedigréjéről, amelyik először az antikommunizmus, második lépcsőben a modernizáló etatizmus feladásával vált nyilvánvalóvá. Sokan azt hiszik, hogy az ideológiák kora már lejárt, és ezek a veszteségek igazából a Fidesz erejét és modernségét (populizmusát) mutatják, amivel szembe tudott szállni az avítt politikai ideológiákkal. Akik azonban ezt hiszik, szemlátomást sok fideszes is, jókorát tévednek -- a saját kárukra.
Az ideológia egy politikai mozgalom/párt identitását adja. Amikor leszámolnak úgymond az ideologizálással, leszámolnak a politikai hatalomgyakorlás mindennapjai feletti ellenőrzés lehetőségével, legyen ez a lehetőség akár a választóké, akár a párt tagságáé. Nem marad más, ami kordában tartsa a praktikus hatalmi megfontolásokat és biztosítsa a társadalom felé a politikai munka értelmezését, ezért az ilyen párt hajlamossá válik a bezárkózásra, oligarchizálódásra -- vagy ellenkezőleg, a teljes káosz uralkodik el benne a hatalom csúcsain. Így vagy úgy, az ideológiavesztés, átmeneti felívelés után, mindig a politikai hatékonyságvesztés előszobája. Megtörtént ez tíz éve az MSZP-vel (eddigre üresedett ki a horni szociáldemokrácia érzülete és viszonylagos egyensúlyteremtő ereje a pártból, és vált a múlté az MSZP viszonylagos szervezeti hatékonysága és viszonylagos hitelessége), és történik a Fidesszel is azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi a centralizált párti létéből fog eljutni a káosz szélére, mihelyt a tagság kritikus tömege számára nyilvánvalóvá válik, hogy a pártnak nincsen identitása és nincsen kohéziója, leszámítva azt, amit a szűk vezetői rétegeinek hatalmi és anyagi céljai és a vezetők félelemkeltő/korrumpáló taktikája biztosítanak neki. Ettől kezdve viszont csak idő kérdése, amint az előző posztomban szuggeráltam is, hogy a tíz kicsi fehér kollégistából melyek ismerik fel először a bomlás első jeleit, és kezdik el először felmondani a szövetséget és fognak eltűnni.
A Fidesz elfelejtette, hogy antikommunizmus pandanja (sőt célja) vagy a szabadság, vagy az erény: ez volt az amerikai konzervativizmusban is, ahonnan Felcsút ideológusai megtanultak ezt-azt, csak éppen a lényeget nem: hogy a szabadságot és az erényt nem lehet korrumpálni anélkül, hogy el ne tűnjenek azonnal az éterben -- és abban a pillanatban hiteltelenné válik az antikommunizmus is. Hasonlóan, az etatizmus egyetlen indokolható célja valamilyen pozitív katarzis kikényszerítése lenne. Az ő legprimitívebb, pótszeres völkisch-magyarosch "konzervativizmusuk" (Váci utcai etnicizmusuk) azonban nem szól semmi másról, mint a komcsi amoralitás háziasításáról, sok jobb sorsa érdemes fiatal (Mandiner, Jobbklikk stb.) megvezetése vagy -- a gyengébbek -- korrumpálása mellett, a jobboldaliság teljes lejáratásával. Mivel ez az Ersatz ideológia már csak a Jobbikkal áll versenyben, emiatt is vereséget fog szenvedni: a látható őszintétlenséget a radikáljobb hátország sem fogja sokáig emészteni, hanem kiköpi. A Fidesz zacckonzervativizmusa teljesen szembefordult előbb a nyugati konzervativizmusokkal, majd vereséget szenvedett a radikál- és szélsőjobbtól is: meglehet, még nem tudja. Hamarosan tudni fogja.
A konzervativizmus, amely 50 éve a szabadság és a kommunistákkal társutas liberalizmus elleni utolsó védőbástyája volt a civilizációnak (erről van egy nagyon szép könyv: Burnham Suicide of the West-jére gondolok), ma romokban hever Magyarországon. Felépülni sose fog anélkül, hogy azok a nacionalista államhívők (fidetatisták) és a semmiben sem, legföljebb a nép ostobaságában hívő felcsúti gazdáik, akik bitorolják egy ideje a jobboldaliság helyét, előtte eltűnnének a politikából. Igazi felszabadulás lesz az az idő minden félős, berottyantott konzervatívnak is.
Csakhogy, fájdalom, ezt az időt nem a szocik fogják elhozni nekik. Bizony nekik maguknak kell kitolni érte a feneküket a hidegbe (le Carré).
