A vezetéselméletből ismert és a menedzsmentben alkalmazott igazság, hogy az erős, jól szankcionált rendszer alakítja a benne dolgozók tudatát (a vállalati kultúrát) -- a gyenge rendszert viszont megeszi a szétesett vagy alacsony hatékonyságú kultúra. A kapitalizmus úgy alakult ki, hogy az abszolút monarchiák, a protestantizmus, majd a polgárság létrehozták azt a rendszert, amely a kapitalizmus keretévé vált, és amely az évszázadok alatt olyan kultúrát termelt (kényszerített) ki, hogy a Nyugat az emberiség történelmének máig hegemón, mindenhol másolt szellemi és anyagi nívóját, valamint a legnagyobb vagyonkoncentrációját hozhatta létre. Ez a siker arra utal, hogy a kapitalista (piac)gazdasági rendszernek megfelelő erkölcs és gyakorlat az emberiség egyik legfontosabb kulturális java, a mögötte álló tapasztalattal és folyamatos alkalmazkodási képességgel az emberiség fejlődésének legfontosabb emeltyűje.
Magyarország sajnálatosan kimaradt ebből a kulturális fejlődésből. A magyarországi "rendszer" (ezen belül a politikai rendszer) ötszáz éve folyamatosan az egzisztenciális félelmet (ezen belül az erkölcsi és gazdasági függés és megalkuvás kényszerét) írja elő a lakosságnak, ami oda vezetett, hogy a magyarok már évszázadok óta semmilyen emberi eredetű írott vagy íratlan törvényben nem bíznak, nem bíznak a kooperáció semmilyen formájában, és általában ismeretlen érzés bennük a szűk familiaritáson kívüli bizalom (a bizalmon alapuló odafordulás egy idegenhez). Mindezek miatt képtelenek a kollektív cselekvésre (ha csak nem az érzelmi tolulás és a tömegösztön viszi rá őket). A magyar rendszer (a rendszerek folyamatos változása és egyre emberellenesebb gyakorlata) tehát a kapitalista mentalitáséval teljesen ellentétes (közösségi és ezen belül politikai) kultúrát kényszerített ki a múltban, egészen addig a pillanatig, amelyet most morzsolunk. Meg most. Meg most. Miközben a magunkét hisszük emelkedettebbnek, a kapitalizmust lenézzük és félünk tőle, a rettegés valódi okát, az államot pedig már-már teljesen érthetetlenül ajnározzuk. Amit a bevezetőben írtam a vállalatokra vonatkozóan, az bekövetkezett a társadalomban is: a mai kulturális mintáink nem teszik lehetővé egy sikeres prokapitalista rendszer felállítását. Amit az abszolutizmus stb. annak idején létrehozott, és most egy modernizáló autokrata rezsim is létrehozhatna (bár nekem éppen nem szimpatikusan, de legalább megérthetően, mint pl. Szingapúrban), azt a mai korrupt, szétesett és hiteltelen rezsim nem teszi meg: nem tud és nem akar szembeszállni a sikertelen kulturális mintáinkkal, hanem ellenkezőleg, kihasználja és hízlalja őket, még tovább tolva időben a versenyképes hazai gazdasági és politikai modell (az autonómiára alapozó vállalkozói kapitalizmus és a jogállam) kialakulását. Semmi unortodox nincs ebben. Ugyanaz az önző, magyaros-mentés, gőggel kistafírozott, ostoba tempó ez, mint az elmúlt évszázadokban csaknem mindig.
A Fidesz által a legaljasabb és legbutább megrögzöttséggel támogatott "magyar" rendszer a süllyesztőbe vezet. Ahelyett, hogy a kétharmad birtokában szembeszálltak volna a maradi, polgárosulatlan, versenyképtelen posztfeudális miliővel, tovább rontják a helyzetet a korrupció és a szervilizmus kapitalizmusellenes, öngyilkos kultúrájának erősítésével. A szétesett, kártékony magyar kultúra ebben a négy évben deklaráltan legyőzte a prokapitalista, demokratikus, szabadságpárti rendszert, és ennek a műveletlen, önreflexióra képtelen magyar átlagember felhőtlenül örül. Győzött a szivaros nagytőkés fölött, együtt győzött Simicskával és Nyergessel. Mindenkit legyőztünk magunk körül, mondja majd akkor is, amikor az első tömbnyi élelmiszerjegyét átveszi és csak este 10-ig, majd csak 9-ig lesz áramszolgáltatás a falujában. Hát legyen meg az ő akarata, mit lehet erre mondani!
