Két vélemény fogalmazódott meg a http://hafr.blog.hu/2013/06/08/a_keresztenyseg_kudarca c. posztom alapján a http://reposzt.hu oldalon. Szerzőik Köntös László és Bogárdi Szabó István.
1.
Tisztelt Köntös László!
Sajnos képtelen voltam bejelentkezni a reposzt.hu-ra ezért engedje meg, hogy itt reagáljak a cikkére. Köszönöm, hogy foglalkozott az írásommal, amely nyilvánvalóan nem volt konfesszionális jelentőségű, és nem is egy teológus billentyűin született. Mindennek következtében messze nem azzal az érdekkel íródott, ami indokolhatta volna az Ön válaszát. Ön egyfelől azt írja, hogy a "rövid gondolatmenettel és nem túl kimerítő érvanyaggal nem kíván(ok) foglalkozni", bár "tud(na) természetesen érveket felsorakoztatni", nem teszi meg; másfelől idejekorán minősíti személyemet ("bátor", ami a felületesnek a szinonimája itt, "posztmodern") és a cikket ("vakmerő", "abszurd"). Ön azt írja a cikke végén, hogy a posztomat olvasván, nem lett jó a kedve. Nos, nekem már az Ön válasza egyharmadánál elment a kedvem, de természetesen folytattam.
Sajnos képtelen voltam bejelentkezni a reposzt.hu-ra ezért engedje meg, hogy itt reagáljak a cikkére. Köszönöm, hogy foglalkozott az írásommal, amely nyilvánvalóan nem volt konfesszionális jelentőségű, és nem is egy teológus billentyűin született. Mindennek következtében messze nem azzal az érdekkel íródott, ami indokolhatta volna az Ön válaszát. Ön egyfelől azt írja, hogy a "rövid gondolatmenettel és nem túl kimerítő érvanyaggal nem kíván(ok) foglalkozni", bár "tud(na) természetesen érveket felsorakoztatni", nem teszi meg; másfelől idejekorán minősíti személyemet ("bátor", ami a felületesnek a szinonimája itt, "posztmodern") és a cikket ("vakmerő", "abszurd"). Ön azt írja a cikke végén, hogy a posztomat olvasván, nem lett jó a kedve. Nos, nekem már az Ön válasza egyharmadánál elment a kedvem, de természetesen folytattam.
Még egyszer hangsúlyozom, Ön a posztom állításával, miszerint a zsidóság jobban betölti a léte funkcióját, mint a kereszténység, nem foglalkozik, vélhetően, mert -- vagy legalábbis ez tűnik ki a szavaiból --, nem kapta egy nyolcszáz oldalas könyv anyagát egy posztban. Hozzáteszem, ez a szimpatizáns olvasata az Ön reakciójának. Egy másik olvasat azonban lehetne az, hogy Ön nem tud mit kezdeni a látlelettel, nem elsősorban a látlelet mélysége miatt (nem is olyan mély persze), nem is a meglepő volta miatt (bár éppen lehetett meglepő Önnek), hanem mert nem is érti a probléma lényegét. A probléma ugyanis -- hogy a kereszténység nem tölti be az Isten által rendelt funkcióját a világban -- nem priméren teológiai probléma, hanem szociológiai és kulturális, amint fel is hívtam rá a posztban a figyelmet. Ha nem így lenne, akkor Önöknek valóban elég lenne közzétenni a dogmatikát, és mindenkinek vigyázzállásban kellene hinnie. A hit nyilván "misztérium", de az egyre inkább luxuscikknek tűnő misztériumon túl a hit valóságának a társadalomban kellene megmutatkoznia, ez a hit hermeneutikájának legbiztosabb pontja. Csak a szeretet uralmából (sikerességéből) támadhat stabil keresztény hit, különben a hit nem keresztény, hanem privát narkotikum vagy -- ha megnyilvánul -- eksztatikus ömlengés. (Ezért azt sem értem, min örvendezik pontosan az Ön egyházának oktatási vezetője, amikor a hittanra jelentkezők nagy arányát kommentálja a sajtóban. Nem világos számomra, mihez fog kezdeni az egyház azzal a sok gyerekkel, amikor még a meglevőket sem sikerül megtartania, de amennyire én nem értem ezt, annyira az Ön kollégája sem látszik érteni, miért veszítette el az eddigi lelkeket a papság. Mintha nem rajta múlott volna a hitterjesztés sikere. Ez a -- persze minimum ízléstelen -- látens állami kényszer most jól jöhet Önöknek, de vajon társul-e az Önök részéről hitbeli megújulás is a felelősségteljes munkához? Ha nem, akkor a maguk ortodoxiája csak tönkre fogja tenni azokat a gyerekeket. Avagy csak hitet tanítanak? Nincs missziózás? De tudják egyáltalán pontosan, mit akarnak azokkal a gyerekekkel?)
Engem ráadásul, bevallom, nem érdekel a teológia, mert amit az egyik hívő rokonom a fejemre hányt egy hasonló beszélgetés alkalmával -- hogy ti. ahhoz előbb hinni kell, hogy az ember Istenről hitelesen tudjon beszélni --, azt egyszerűen tévedésnek tartom. Ön végső soron ennek a hívő rokonomnak az álláspontját vallja, és ezen az alapon fájlalja a "zsidó-keresztény párbeszéd" elmaradását velem.Tehát Ön úgy akar velem párbeszélni, hogy előtte fogadjam el az Ön álláspontját. Remek. Leszámítva azt, hogy ha kereszténynek nem tartom magam (abban az értelemben biztos nem, hogy hinnék az eklézsiában), hát zsidónak még kevésbé, Ön a gondolatmenete második felére annyira elveszítette a kapcsolatot bírálata tárgyával, hogy jószerivel már csak magával vitatkozik. Tudja, ahogy az angol mondja, "raise the dust to settle it".
Miféle objektív jövő birtokában kell lennie annak, aki ki meri jelenteni az egyik évezredes vallásról, hogy kudarcot vallott?" -- kérdezi Önt. Jelentem, semmilyenben. Az én kontextusom nem eszkhatológiai, mint az Öné, és hát nem is olyan mélyen tisztelettudó, hanem szociológiai-kulturális és kritikai a posztban definiált értelemben. Mivel Ön reagált az én írásomra, ezt a kontextust tartania kellett volna, mert ellenkező esetben -- mint most -- elvéti a célt, vagyis a gondolatmenetemet. Megint csak arról van szó, hogy Ön szeretné, ha én válnék Ön számára relevánssá úgy, hogy elfogadnom az Ön alapvetéseit, de sajnos így nem megy nem csak a "zsidó-keresztény", de az egyszerű konyhai párbeszéd sem. Ha hússal főzünk aznap, ne hozzon nekem pintyet az állatkereskedésből azzal, hogy milyen szépen csicsereg.
De aztán hirtelen ez is előkerül: "arról nem is beszélve, hogy a keresztyénség mint keresztyénség történelmi kudarca semmiféle adattal nem támasztható alá". Hát, bevallom, nem értettem, hogy ha nem beszélünk erről, akkor végül miért is, de legyen. Nem tudom, mi lehet itt releváns történeti "adat", ami egy eszkhatológiát alááshat, de azért megemlítem, hogy Krisztus a magam laikus olvasata szerint nem ilyen világra vágyott, Dosztojevszkij stb. meg is énekelték azt, hogy nem is lenne olyan egyszerű neki, ha még egyszer el akarna jönni közibénk, továbbá néhány millió eretnek, indián, vallásüldözött, állami hierarchiákban a helyüket magasabb berkekben meglelő és lebratyizó ordótag vs. papság által megáldott háborúkban elpusztult, zsidóságilag exterminált, politikailag denunciált és végül népszámlálásilag eltűnt keresztény, abúzált ifjonc sem kifejezetten a szeretet biztos helyét jelzik számomra a világban. De nem én akartam ezekkel az otromba történeti érvekkel előhozakodni, és persze remélni sem merem, hogy ezek relevánsak lehetnek Önnek.
Karaktergyilkolom a kereszténységet? Nem tisztelem a Történelem Urát? (Persze, hogy nem, ő nem ura a történelemnek, ahogy azt én ismerem, maga viszont mindig be akar engem rángatni ebbe az utcába, vagy pontosabban nem képes keresni legalább egy kereszteződést benne, ameddig megérné elfáradnia.) Szóval, nem vagyok én olyan befolyásos, hogy a kereszténységnek tartania kelljen tőlem. De kétségtelen, hogy Ön és hittársai akkor tennék jól, ha elgondolkodnának (mármint tényleg) akár arról, ami a világban folyik, akár arról, amit én írtam éppen -- és nem történelemuráznának nekem és más jó szándékú, a világot a maga számára folyamatosan interpretáló embernek. Végre kilépnének a pihe-puha párnával megvetett kétezer usque ötezer éves terminológiájukból, megteremtenék hozzá a megfelelő hermeneutikát, és nem próbálnának lenyomni érveket irreleváns fecsegéssel és csak a maguk konyhájában kedvelt illatokkal (vagy csicsergéssel, ha végül a pinty mellett dönt). Amit Ön írt nekem, annak semmi köze nincs ahhoz, amiről a posztom szólt. Köszönöm még egyszer a fáradságát.
2.
Tisztelt Bogárdi Szabó Püspök Úr!
Ön kommentelte a kiváló és mértéktartó Köntös úr írását, és erre szintén csak itt tudok reagálni. Ön a következőket írja: "Olyan kőkemény antiszemitizmus húzódik meg mögötte, és olyan ostobán provokatív, hogy szinte nem is titkolja. Csak azt találgatom, hogy melyik Nietzsche-koktélból kavarta ki ezt a sületlenséget! Régi recept ám ez! S hogy az Index multiplikálja? Nem csodálom. Annyi gyalázkodás után, végül is az 1000 leütés neo-Nietzschéje (mit ne mondjak: neo-nácija) tűnhet az utolsó értelmes szónak - az Index számára... Ami azonban értelem - az ezen túl van. Ez itt zsákutca. Kár volt belemenned."
Azt gondolom, Püspök úr, Ön nem érett meg még a kommentelésre egy jobb környezetben, kérem, jelentkezzen, ha változni látja a helyzetet.
