A mélyen megosztott, boldogtalan és perspektívátlan magyar nemzetet utoljára még táncba is viszi Orbán prímás egy műnépiesch dallal, műagrárromantikus barackfa körül -- bevált taktikával a sok vesszőzést feledtetendő egy csepp nemzeti mézzel. És a magyar táncolni és énekelni fog. Megint. És még mindig.
Pedig a dal vélelmezte összetartás fikciója mellett ott van egy komolyabb realitás, amely valójában összetartja ezt a népet: a tehetetlenség, vagy -- ha szerencsések vagyunk, amiben nem hiszek -- a diktatúra okozta múló sokk. Ezekhez azonban valaki másnak kell majd dalt írni -- egy őszintébb korban. (A változatosság kedvéért becsüljük meg egymást azzal, hogy megtakarítjuk a fölösleges szócséplést a diktatúra körül. Ahol egy ember bármit megtehet egy országban: az diktatúra. Oszt jó napot. Ennél diktatúrább diktatúra nem kell. Hogy még nem lőnek? Nem reaktiválták az Andrássy 60-at? Téged még nem bántottak? Vicces vagy, hagyjál lógva. Ez egy olajozott, européer diktatúra. A kis homokszemek észre sem veszik, hogy a gépezet részei. Kétségtelenül még nem totalitárius a cucc, ennyi írható a javára. Köszönjük meg? Köszönd, és csóválj.)
Nem a dal tart össze minket, hanem a tehetetlenség fala. A falunk most éppen -- nem először -- a függetlenségi retorikából épül: nem leszünk gyarmat! (A szokásos tempó: értelmezhetetlen problémára adott populista válasszal fedni el felhalmozódott hazugság hegyet, legelsősorban is azt, hogy magyar népet teljes függetlenségben fosztja ki a saját virtigli magyar uralkodóosztálya, az meg tapsol hozzá.) Aki a kormányt bántja, Magyarországot bántja, a gyarmatosítók pártján áll. A függetlenségi retorika össze- és bezár. Minél függetlenebbnek hisszük magunkat, annál nagyobbra nő a közös tehetetlenség is a tényleges problémák kezelésében -- első lépésben pedig a kormány megbuktatásában. A populista válasz megtette a hatását: a tényleges problémák homályba, az agyak bősz sötétbe borultak, hordjuk a téglát a falhoz, ami előbb-utóbb eltakarja a maradék kilátást is a világra. Az igazság azonban az, a teljes és totális szabadság lehetősége, a nagyon nagy szabadság valósága, és az ezen alapuló önreflexió nélkül esélyünk sincs megismerni a saját problémáinkat. Enélkül te, olvasó, ahogy mindenki más is, aki enged a naponta adagolt propagandának, előbb-utóbb már csak a falat fogod látni magad körül. Amit idővel megszoksz. De szép fal! Zöldre festhetem, smasszer úr? Fessed fiam, csak aztán hagyjál a Pistának is. Milyen független is ez a magyar nép! Nem vagyunk gyarmat. Éljen a kormány! Összetartozás!
A függetlenségi retorika már régen a szabadság ellen fordult. És hatékonyan teszi. Az új GOELRO-elv: "függetlenség" + rezsicsökkentés = Fideszizmus. Nemzeti szocializmus light. Ungarisch. Unortodox lenne? Egy fenét. Ez a boldogtalan országok ortodoxiája a 20. század elejétől, ha nem tudnátok.
A falon belül nincs szabadság. Az élet sivár, egyhangú, vezérelt, mint a kormánypropaganda. Így dolgozz, ilyen iskolába járj, ez legyen az erkölcsöd, így keress párt magadnak, itt vegyél cigarettát, ezeket a híreket tudjad, ennek a pártnak a búzáját egyed, ebben a bankban bankolj, ezt a dalt dudorászd. Hát nem jó ez így, buta magyar? Ehetsz, ihatsz, ölelhetsz, alhatsz, a mindenség nem rád tartozik. Minek neked szabadság? Független, erős nép vagyunk. Nézz rám, a Lajosra és a Zsoltira, majd kicsattanunk. Miféle szabadságról beszélsz? Egyáltalán mi az, hogy szabadság? Hogy azt teheted, amit akarsz, amíg másoknak nem ártasz? Ugyan, értelmezhetetlen. Hát te meg? Neked meg mi a bajod? Illúzióid vannak? Na, mutasd csak őket. Igen, ez én vagyok '89-ben. Ez meg '13-ban. Nem ismersz rám? Na mindegy. Szépen fogd be. Egyél kenyeret, és igyál rá vizet. Magyar ember evés közben nem beszél.
A nemzeti összeláncoltság összetartozás falán belül van egy nagy tér. Két obeliszk emelkedik rajta. Az egyiken ez áll: Vezérünknek. A másikon ez: A Hősöknek. Akik vérüket adták Magyarország függetlenségéért a külső és belső ellenséggel vívott harcokban. 2024. https://www.youtube.com/watch?v=u7aScNDaDCI
