A nagyban játszó, elkötelezett diktátoroknak és a kezdő vagy műkedvelő népmegváltóknak egyaránt kedvenc homokozója az állam, amely nélkül - joggal hiszik - nem képzelhető el szabályozott, eszközszerű, vagy még jobb esetben vegetatív létre kényszerített társadalom. A mi műkedvelő népmegváltónk, Orbán, azonban nagyon lazán kezeli ezt a kérdést. Nem régen hallhattuk Lázár úrtól, hogy néhány száz bürokrata akadályozza a grandiózus álom megvalósulását. Na de hát hogy lehet ez, kérem? A hóviharban a propaganda (aka hazudozás) indult meg először, a mentő alakulatok utoljára, mert se a helyzetfelismerő és döntési kompetencia, se a kommunikációs képesség, se a géppark nem állt rendelkezésre. Hogy is van ez, bürokraták? A véres szájú sajtómunkást kitünteti a miniszter a saját ismeretei ellenében? Ki a felelős? A legutóbbi napok fejleménye, hogy amikor már éppen megszokhattuk, hogy kréta, mosogatószer és fénymásolópapír (na és perspektíva) nélkül is elmehet egy iskola, kiderült, nem lesz elég iskolapad sem, miután az új kis elsősök vagy 3000-rel többen, mintegy orvul, tojva a NER szellemére, töltötték be a 6. életévüket. Nem lehet, hogy mégse a bürokrata a hibás, hanem az eszement politikai döntéshozók, akik végre kénytelenek szembenézni a centralizált állam, a megfélemlített, motiválatlan apparátus, és a pénztelenség áldásaival? Lám, azok is rosszul járnak, akik esetleg a hetekben akartak volna KRESZ-vizsgázni, mert hát lerobbant a közlekedési hatóság számítógépes rendszere, és by the way a Magyarorszag.hu sincs teljesen fogadóképes állapotban. Ami elromolhat, az el is romlik ebben az országban. A nyugdíjpénzek -- hol a Számvevőszék? -- eltűntek, mint szürke szamár a ködben. A bürokrácia kérdése lenne? Ugyan. Az egészségügyi intézmények teljesítmény korlátja sokkal erőszakosabb és igazságtalanabb privatizálását hozta a szolgáltatásoknak, mint a több biztosítós rendszer. A kimondott célokkal tökéletes ellentétben működik minden. Nem teljesít a rendszer? Egy fenét. Nem tud teljesíteni. A felső néhány száz fős lojális, javadalmazotti réteg irracionális vagy privát célok érdekében megpróbálja betörni a szakapparátust. A közjó kérdése fel sem merül a körükben. Az állami vezetők hazudnak, mint a vízfolyás, abból táplálkoznak és azt emelték kritikus szintre, amit Gyurcsány megkezdett: az állam privatizálását és átfogó elzüllesztését. De legalább Selmeczi polgártársnő férfiakat kapott maga mellé. Többen lesznek ősszel, akik vaníliás karikát osztogatnak majd a szeretet és a béke jegyében.
Az államot elidegenítették és eltávolították a polgároktól, az ország történetében sokadik alkalommal az önhitt butaság üli a torát a centralizálás és a megalománia lehetőségeit kutatva, miközben ezeknek egyetlen lehetőségük van: a salto mortale után a gerinctörés. Az állami hatékonyság nem fér össze a közjóval szembeforduló centralizált, túlterjeszkedő kormányzattal.
Kim Dzsong Unt utálja a hadserege fele, mondja egy hozzáértő, nálunk viszont a pocakos tábornokok és a repülő TV bemondók biztosan imádják Orbánt. A szembeszökően rossz döntések, a pénzkiáramlás és a személyes ellenszenvek gyűrűjében ott vergődik a közigazgatás, amit a települések devizahitelének köztartozássá alakításával a rendszer tovább korrumpál, a járások újjászervezésével centralizál, a vízfej minisztériumok képében megfoszt a maradék hatékonyságától. Az állam egy akarnok kormányfő hisztériájához asszisztálva végképp elveszti az önbecsülését, a kormány körüli oligarchák és hiénák gyűrűjében pedig a maradék tekintélye is lefoszlik róla. A rendőr továbbra is hatalmi tényező az utcán, de a vákuumot kihasználva felnőttek mellé a közterület-fenntartók, biztonsági őrök, fasiszta paramilitáris alakulatok, békemenetek, amelyek a folyamatos agressziót képviselik a honpolgárokkal szemben. Az állami tehetetlenség megszüli a saját torzszülötteit. A társadalom egy kézileg vezérelt, pórázon tartott állam vicsorgását, ugatását hallja, és néha a megrugdosott kutyától kap egy marást. Csak mert a kutya gazdája olyan, amilyen. Egy nagyon gyenge minőségű, nagyon kártékony kormányfő.
Az állami szervek a direkt kormányfői vagy -- ha éppen a hosszabb távú szavazatmaximálás a cél -- a párthatalom szolgálatába álltak. Az MNB, a Médiahatóság, az ügyészség, az Alkotmánybíróság, az OVB stb. közvetett vagy közvetlen módon kormányfői vagy pártszempontoknak vannak alárendelve, vagy különösebb rosszindulat nélkül ezzel vádolhatók, a megnyugtató állami tekintély jelei és a polgári kontroll minden esélye hiú ábránd. Mi folyhat ezekben a hivatalokban? Lojális, szakszerű munka? Kétlem. Túlélés, kiegyezés, csendes obstrukció, hatékonyságvesztés? Bizony.
Orbánt az állama -- egy ilyen állam -- nem tudja és nem is akarja már megvédeni a bukástól. Se önbizalma, se hatékonysága, se hitele, se jövője. Ha belegondolunk, mit alkotott ez az ember a szó klasszikus értelmében, miután egy vér gyenge szoci kormány ellenében a felhergelt magyar nemzet élére állt és kormányra került? Milyen mű marad utána, amikor kihátrál mögüle és összeomlik az állama is?
