Orbán páratlan cinizmussal alig vesztegetett szót tegnap a jogállam sírba tételére, ehelyett hisztérikusan nekiment a bíróságoknak a rezsicsökkentés elhasaltatása miatt. Igaza is van a maga szempontjából, hiszen az alaptörvény módosítása a napirend előtti felszólalása idején már lefutott ügy volt, a bíróságok ellenben még meglehetősen függetlenek. Arccal hát a jövőnek, maradt még egy kis munka. És minnyár kettő is, alkalom szüli a jogtiprót.
A szolgálatkész Kósa, a jó Kósa, és Rogán "Sokat Látott és Még Többet Tett" Tóni, akiknek immár az egész politikusi karrierje felfűzhető a jogállam elleni bátor harcra, a kezükbe is vették az ügyet. A Vezér még csak civilizálatlan és Európában "szokatlan" volt akkor, amikor két rángatózás között arcátlanságnak vagy valami hasonlónak becézte a bírósági döntést, a közterheiktől megszabadított polgármesterek (egyik kezükkel szabadítanak, a másikkal szabadulnak, micsoda pompa, összekacagás) viszont már a diktatúra félreérthetetlenségéért dolgoznak, no és mi mással kezdődhetne ez, mint a 37.0-ás verziójú Nemzeti Konzultációval. Lali és Tóni és jókedvű barátaik arra készülnek, hogy "minden magyar családot felkeresnek", és arra kérik őket, támogassák a rezsicsökkentés megvédését.
Ebben az országban ez a kormány már rengeteg dolgot megvédett, de természetesen közben mindig egy és ugyanazt a dolgot védte: önmagát. Ha az ember (mármint az ilyen konzervatív, egyébként, ha jó mélyen magába néz, libsi és komcsi, mint én) a megvédés szót hallja, kihull a maradék haja az aggodalomtól, vajon ezúttal milyen tulajdonára teszi rá a koszos, szőrös mancsát ez a bűnbanda, amelyik kormánynak nevezi magát. Most, tájékoztatom az olvasómat, a maradék politikai szabadságunkra fogja. Természetesen lószart sem érdekli az alkotmánytalanított, jogtipró rezsimet a rezsicsökkentés megvédése -- legalábbis nem akkor, amikor bezörget hozzám (én meg, feltéve, hogy nem 130 kilós kopasz bűnözők az illetők, kivágom a csicskásait, mint a taknyot). Érdekli viszont a hozzáállásom a 2014-es szavazólaphoz, sacc per kábé a Kubatov-lista alaposságával bemérve. A jogtiprás következő stációját jelentette be tehát Orbán, nem is tudom, miért nem ezt csicseregte oda: a kormány megvédi a jogainkat (azaz Petőfi, Arany és Kertész nyelvén: közpénzen listázza a szavazókat), merthogy erről van szó a bíróságok lepocskondiázása és a másodfokon eljáró törvényszék megfélemlítése mellett.
A Vezér, ahogy számtalanszor alkalma volt elbüszkélkedni vele, a parlamenttel bármilyen pózban fel tudja mosatni a padlót, tehát nagyon nincs szüksége arra, hogy tőlem kérjen támogatást az Elmü ellen. Annál inkább van szüksége annak tudására, hogy hogy fogok szavazni 2014-ben (projektálandó a rezsi-véleményemből), és, ha már bekopog, tényleg olyan rohadt buzi vagyok-e, mint amilyennek a szomszédom beállít. Mert abban is biztos vagyok, hogy ez a Kibaszov-lista hamarosan egyre több rubkrikával egészül majd ki: a szavazási hajlandóság és irány után jön majd az adószámom, a szexuális orientációm, a vérnyomásom és gárdatagságra (SA) való alkalmasságom, valamint a zsarolhatóságom szempontjai, egyelőre. Aztán idővel talán a lakásba is bejönnek, környezettanulmányt végezni, könyveket indexálni, egy kis home etikát oktatni, elbeszélgetni. Aztán még meglátjuk.
Aki meg paranoiásnak tart, annak azt üzenem, túl nagy utat jártunk be, és túl kicsit kell már megtenni addig, hogy Schmitt Mária idvezült arccal tűzre dobja a díszleteket az Andrássy 60-ban, szóval ezeknek röviden és velősen ennyit: KMA (Kiss My Ass). A címem a szerkesztőségben, tépjetek számot.
