Jonathan Haidt amerikai pszichológus a hosszú évek során végzett kutatásainak utolsó állomásaként egy több mint 130 ezer (!) fős, a Föld minden sarkából vett kérdőíves minta alapján arra a következtetésre jut, hogy a világ kultúrái mégsem különböznek annyira az erkölcsi ítéletek alapjait tekintve. (A tanulságokat Kovács András Bálint ismerteti a mai ÉS-ben, ebből szemelgetek.) Eszerint az emberek erkölcsi ítéletei, felfogása, véleményei az utóbbi kétszáz év bármelyik kultúrájában, politikai rendszerében hat ellentétpárra épülnek, amelyek pozitív mozzanatai a következők:
1. Hűség
2. Tekintély
3. Szentség
4. Törődés
5. Igazságosság
6. Szabadság
Haidt szerint minél inkább baloldali liberális valaki, annál inkább megnő a második három ("racionális") kategória jelentősége a szemében, amelyek egyébként megfelelnek (6-tól 4-ig) a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség ismert triászának, és, hogy hogy nem, az első három ("irracionális") kategória fémjelezte zárt (konzervatív) társadalomképpel szemben is értelmezhetők. Nem véletlenül: "A modern liberalizmus története szorosan összefügg a tekintélyre, hűségre és szentségre épülő erkölcsi rendszerrel" szembeni harccal (KAB). Haidt mondja azt is, hogy a legkiegyensúlyozottabb (legkomplexebb) erkölcsi rendszerrel a nem szélsőséges (liberális) konzervatívok rendelkeznek.
Nem ismertem ezt a szerzőt, de örömmel osztom a gondolatait. Amint a recenzens KAB megjegyzi, a morálpszichológia nem tud mindent megmagyarázni a politikai viselkedéssel kapcsolatban (nem véletlenül ingadozhat ugyanaz a személy különböző pártok között, és a kitartó szavazók sem okvetlenül a személyiségjegyeik miatt tartanak ki), de kétségtelenül elárul valamit a táborok lelkületéről, a könnyen és a nehezen befogadható politikai motívumaikról, az értékrendszerükről. A morálpszichológia megmagyarázza, hogy a balliberálisok szemében miért hülyék a konzervatívok (mert racionálisan alátámaszthatatlan elvekre építik az erkölcsi világképüket), illetve a konzervatívok szemében miért erkölcstelenek a liberálisok (mert -- a szabadság és az egyenlőség túldimenzionálásával -- rombolják a hierarchikus-szakrális erkölcsi világ alapjait). Megmagyarázzák azt is, hogy az egyik oldalon a ráció, a másik oldalon a szenvedély (érzelmek) lévén az erkölcs iránytűi, hogyan tud -- kellően ambiciózus és kellően korlátolt politikai vezérek irányításával -- a két oldal adott esetben polgárháborús állapotba kerülni egymással, és hogyan tud ebben a küzdelemben felaprítódni és eltűnni közjó, alkotmány, gazdasági logika, józan patriotizmus.
Mi, magyarok, nagyon jól bizonyítjuk Haidt igazát, nem kell bonyolultabb érveket keresni önmagunkhoz. Esetleg nem árt még rögzíteni, amit korábbi értékrend-kutatások, a legutóbbi politikai véleménykutatások, a mindennapi tapasztalatok is aláhúznak: nálunk a hierarchikus-szakrális világ (1-3) megerősítése zajlik éppen, ami annál is könnyebb, hogy az "ellenfél" nem tulajdonít értéket a szabadságnak, egyenlőségnek, testvériségnek (4-6). Nálunk a balliberális értéktriász sosem alakult ki a modern, öntudatos formájában -- mondhatjuk, elkezdtünk küzdeni érte, de a posztkommunista, kádári hagyomány fokozatosan átjárta, korrumpálta, majd a saját ostobaságával karöltve végül legyűrte azt, Orbán csapásai alatt pedig végleg diszkreditálódott. RIP.