Hát, kérem, van egy ellenzékünk, amely nem konyít a politizáláshoz, és egy kormányzatunk, amelyik nem konyít a kormányzáshoz. Az előző kormányprogramok gyártásával próbálja orvosolni a politikai képtelenségét, az utóbbi politikai erővel a kormányzati képtelenségét.
Jöjjenek a banalitások, mert fájó, az ellenzék alapvető dolgokkal nincs tisztában. Legelőször is azzal, hogy először kormányra kell kerülnie ahhoz, hogy kormányozhasson. Kormányra kerülni nem torokszorítóan izgalmas belső egyeztetésekkel, "most már csak 68 nap, és párttá alakulunk"-szerű sitcomokkal, nota bene nem is kormányprogramokkal szokás. A kormányprogram megszokott, bár fölösleges udvariassági kűr a választók előtt, a jelentősége a cél szempontjából csaknem nulla. Kormányra kerülni három-négy jól megválasztott, szenvedéllyel és sokszor ismételt mondattal, egy alkalmas (legalább karizmatikus) miniszterelnök-jelölttel, húsz médiaképes szakpolitikussal, egy-két száz választókerületi kvalitású és érzékenységű emberrel, rengeteg lelkes talpassal, és néhány milliárd forinttal lehet (Magyarországon). Banális, ugye? Az ellenzéki értelmet mégis meghaladja.
A három-négy mondat -- ennél nem több -- az üzenet. (Pl. ezekből: Jogállam, szolidaritás, felemelkedés. Vagy másból. Kreatívat, áttörőt, populistán izgalmast. Izgalmast.) A néhány mondatban és mögötte ott legyen a világos válasz arra, hogy miért pl. jogállam (ami nem magától értetődő ebben az országban), miért akarunk kormányozni (különösen ez elmúltnyócév fényében), mi jogosít fel arra, hogy kormányképesnek tartsuk magunkat (na mi?), mi a víziónk (kéne már), mitől vagyunk jobbak, mint bárki más -- kb. így. Ez marketing és sales. És aztán ezt az üzenetet képviseli mindenki a fejtől a talpakig. Ehhez rendelünk image-t, honlapot, frizurát, akcentust, férjet-feleséget, diétát. Nincs mellébeszélés, nincs kibeszélés -- fegyelmezett és szenvedélyes meggyőződés és meggyőzés van. Van valakinek ilyen üzenete Magyarországon az ellenzéki oldalon? Nyet. Bölcsességnek álcázott ostobaság van, amatőrség van, időfecsérlés van (szerintem már mindenről lekéstek), aszarháziorbán van. (Látta már valaki Bajnaiék honlapját? Nem? Jól tette. Ha látta, inspirálta? Ha trepanált fejű könyvelő, esetleg.)
Alkalmas miniszterelnök-jelölt? Well, Orbán alacsonyra helyezte a lécet, akár nagy is lehetne a tolongás, még az ékszerteknősünk is alkalmas lenne, de nem erről van szó: nem miniszterelnököt keresünk, hanem jelöltet. Jelöltet, aki miniszterelnökké bír válni egy választási küzdelem eredményeként. Aki valamiért áttörően karizmatikus (vagy mert annyira unalmas, vagy mert annyira hiteles, vagy mert annyira okos, vagy mert annyira gonosz, vagy mert annyira jó fej, vagy mert, vagy mert) és hihetően alkalmas. Van ilyen miniszterelnök-jelöltünk? Ugye viccelni tetszik, poszter úr?
A húsz médiaképes kérdését nem vizsgálom, egész egyszerűen, mert nincsenek -- a kontraszelekció megbízhatóan működik. (Média sincs, ahol a képességek megmutatkoznának és összeméretődhetnének, de mindegy.) A talpasoké minden tiszteletem, de ha jól tudom, E14 oldalon kvázi most kezdték el hirdetni az állást a Nép-kezdetű lapokban, az LMP még nem döntött, hogy akar-e szavazatokat gyűjteni vagy inkább egy lothrórieni kirándulással készülne fel a választásokra egy greenpeaces és Gandalf oldalán. Az MSZP-nek meg biztos van valami, amire Mesterházy szerény lehet, de nem gondolnám, hogy az áttörő kreativitásról fognak megismerődni a door-to-door kampányolásban.
Pénz? Kinek van, kinek nincs. De tizedannyi sincs összesen, mint a Fidesznek. Na jó, én értem, a pálya lejt, de azt már nem értem, hogy miért (biztos értitek, ez egy metafora), miért bénákkal, sántákkal és vakokkal megy fel rá az ellenzék. Ja, mert nincs más?
Egy évük viszont még van. Egy év múlva azonban már ez sem lesz.
(Ui. Ma bele-belehallgattam a holdudvar Klubrádióért rendezett demonstrációjába. Hát nincsen arra szó, mennyire volt unalmas, belterjes, hervasztó, gondolattalan. Lehet, hogy ennek a csatornának is el kell tűnnie, mielőtt a baloldal végre megérti, hogyan fonta szorgosan a kötelet az ország jelképes nyaka körül nyolc éven keresztül, mígnem eljött valaki, aki -- surprise, surprise -- kirúgta a sámlit. Ott esne a fene mindegyikbe.)
