Nem a központosított nemzetállamok.
A dolog oka végtelenül egyszerű, bár úgy látszik, éppen elég bonyolult ahhoz, hogy a XX. századi diktatúrák vezetői és mai utódaik rendre szem elől tévesszék. A lényeg, hogy a világtrendeket azok diktálják -- hasonlóan a szűkebb piaci trendekhez --, akiknek nagyobb és tehetősebb az -- átvitt értelemben vett -- vevői körük. És ez azoknak kedvez, akik -- megint csak tágabb értelemben -- értékesebb szolgáltatással és branddel vannak a piacon. Márpedig semmi sem változott az utóbbi évtizedekben a tekintetben, hogy a globalizáció és életformájának szolgáltatása és brandje a legerősebb a piacon, ebben érdekelt a világ népességének túlnyomó része, ami másból sem látszik -- kicsiben --, minthogy a hőzöngő etnicista magyar államot a globális társaságok és intézményrendszer (áruk, szolgáltatások stb. szabad, vámmentes áramlása) tartják el, illetve a hőzöngő magyar állam képtelen létrehozni a maga produktív tulajdonosi rétegét, amely aztán kivívhatja függetlenségünket a Boschok és GE-k rettenetes birodalmától.
A nemzetállam "ajánlata" paradox módon csak addig képes erőt mutatni az értékteremtés szellemi és anyagi összetevőiben egyaránt fölényt mutató globalizációval szemben, amíg nem túl sikeres. Amint a globalizáció (esetleg) visszaszorulna és a világgazdaság (vámok, az emberek és a tudás vándorlásának visszaesésével) hatékonyságvesztést szenvedne el (Magyarországon akárcsak 10-15%-kal csökkentenék jelenlétüket/kibocsátásukat a globális cégek), a nemzetállami retorika és nyomulás kb. azonmód véget érne; a nemzetállami "ajánlat" a tágabb piacon, ahol az állampolgárok a vevők, rögvest értékét vesztené. Véget érhet persze a nemzetállami nyomulás csúnyán is: előtte véres háborúkkal, de véget ér, mert nem biztosít hatékony, egyensúlyi pontot a tágabban értelmezett -- vágyakból, egzisztenciális és kulturális célokból, életformákból összeálló -- piacon. Ha az embereknek választaniuk kell a nacionalista retorika és a megélhetésük között, akkor az utóbbit választják. Orbán és társasága abban a (biztos) reményben végzi az EU fellazítását, hogy a munkásságuk nem lesz hatással az EU alapvető logikájára, ellenkező esetben Magyarország nagyon, nagyon rosszul járna. Innen persze az is (megint csak) világos, hogy Orbán csúnyán becsapja a híveit, de reméljük vele együtt, hogy "csak" ennyi kára lesz.
Ezért már középtávon valószínűsíthető, hogy hiába rombolja a nemzetállami retorika most a liberális demokráciákat és zár be tekintélyes tömegeket átmenetileg a (fals) büszkeség, a sértettség és a félelem diktálta egyazon burokba, ezzel -- mivel a társadalmakat gyengíti az állam rovására, lásd Magyarországot -- csak gyengíti az ellenálló képességet (azaz az alternatív kulturális, tudás- és szociális modellek súlyát, és nem mellesleg az önkormányzatiságba és a demokráciába vetett hitet) a globalizációval szemben. A nemzetállami centralizáció, röviden, kilúgozza a társadalmak immunrendszerét, amely eddig a globalizációval szemben valamekkora autonóm, organikus ellensúlyt képzett. Amikorra pedig kiderül, hogy a nemzetállami szemlélet minimum súlyos gazdasági károkat okoz -- nemcsak ilyen légypiszoknyi ökoszisztémákban, mint a magyar, hanem hatalmas országokban, mint az USA, vagy Kína --, és a nemzetállami centralizáció momentuma elmúlik, a társadalmak annál védtelenebbül találják majd magukat szemben a globalizázió logikájával. Az erősödő digitális-technológiai változások korában ennek az lesz a következménye, hogy az egyes ember még jobban magára marad a korporatív és az állami hatalmi központokkal szemben, miközben a kettő a feje felett egyeztet majd munkaviszonyokról, jóléti szolgáltatásokról, értékekről, normákról.
A mai felhajtás a rasszizmusba hajló etnicizmusok körül éppen olyan kilátástalan, mint a harmincas években (amelyek mozgalmait, ne feledjük, szintén a hamis völkisch-fasiszta populáris illúziók hozták létre). Csak reménykedni tudunk, hogy korunk nem fog ugyanolyan méretű tragédiával zárulni, mint amilyen a II. világháború volt. Bárhogy is, Orbán hatása csak a neki "ellenséges" világ további térnyerése lesz, amely harcból persze -- szemben a hívei nagy többségével -- ő máris jól jött ki.
Az utolsó 100 komment: