Üzleti tanácsadói minőségemben dolgozom egy új digitalizációs platformon. Az enyém mellett folyik kb. 47 983 hasonló munka a világban új termékeket és eljárásokat létrehozva minden egyes órában. A közös ezekben, hogy mindnek -- az arra érdemeseknek biztosan -- egyből globális hatása van. A coding -- programozás -- húsz éven belül mindenki univerzális anyanyelvévé válik. A gazdasági ökoszisztémában a nemzet már nem tényező. Szükségszerű -- bár nem vagyok marxista -- hogy a politikai világban is így lesz. A megtartható nemzeti és lokális értékek elsősorban szellemiek maradnak, de ezek is Bartók, nem a népies műdal (a NER) útján. Bízzon benne mindenki, Orbán tökéletesen eltévedt -- az a baj, hogy populista révén a hívei nincsenek egyelőre abban a pozícióban, hogy maguk is belássák ezt. Amikor lesznek, akkor megint csak felhasználóként és követőként fognak felébredni, és okuk lesz új frusztrációkra. De ez mit sem változtat a világ folyásán.
Aki egy cseppet is járatos az üzleti életben, az tudja, hogy a magyar minta, amelynek eredményeként egy Mészáros vagy egy Tiborcz sokmilliárdos lehet a legfőbb politikai vezetőhöz való személyes kapcsolatai miatt -- és aztán ezt G. Fodor Gábor a nemzeti érdek politikai aládúcolásaként adja el az önmagát lelkesen kibelező választónak (kérdem, miért nem inkább az a nemzeti érdek, hogy szépen elterítsük a "nemzeti kormányzás" jótékony hatását az egész nemzetgazdaságban) -- nem üzleti racionalitásra, hanem politikai vállalkozásra vall. Az algoritmusa nem az, hogy mindkét (és minél több résztvevő) fél jól járjon, hanem a legfeljebb zérus összegű játszma.
Ha megfigyeli a nagyérdemű, még az Orbánnal "szövetséges" nacionalista kormányzatok sem alakítják ki az oligarchikus kormányzásnak azt a rendszerét, tehát nem nyúlnak bele a gazdaságba és a piacba, ami Orbán politikájának a veleje. Miért nem? Mert pontosan tudják, hogy ez és az erőforrásaik fejlesztése jelenti a nemzeti fejlődés zálogát, illetve minden ezzel ellentétes hazudozás valójában nemzetellenes. Ezek az országok tovább modernizálnak rendületlenül, miközben keresik a kulturális önazonosságuk nekik tetsző egyensúlyi pontját. Mi bezzeg nemzetileg felpántlikázva kibelezzük az oktatástól kezdve működő tőkéig a "nemzeti erőforrások" védelmének minden lehetőségét, amihez szorosan hozzátartozik, hogy elmebetegek Trianon revíziójáról vagy épp a haditengerészeti hagyományainkon megerősödő honvédségről szövegelnek. Metaforikusan: a székely rovásírást politikává avatjuk, miközben legföljebb a kultúrában, ott is az emlékek között volna helye -- mivel nincs semennyi relevanciája a jelenhez, hát még a jövőhöz. Ám aki ilyesmit, vagy ezzel analóg dolgokat állít, az (implicite biztosan) hazaáruló. Az árulózókat ellenben semennyire nem izgatja, hogy elszámoljanak azzal, hogy mi ennek a világnak (metafora!) a köze a mához. Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Mi a jelentése a produktív szellem számára? Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán?
Mennyire csodálatosan ostobán állnak a dolgok körülöttünk!