N. Horváth Zsófia álnéven. HH -- aki ismeretes módon személyesen irányította a Harmadik Birodalom és elfoglalt területeinek megtisztítását a homoszexuálisoktól (is), méghozzá nem kevés sikerrel -- a közvélekedéssel ellentétben mégsem lett öngyilkos lüneburgi fogságában, hanem a 118. évét taposva, ereje teljében, ismeretlen helyről publikat küld a Magyar Idők nevű szennylapnak. Hogy miért ide, azt csak találgatni tudjuk.
HH legutóbb az Erkel Színház egyik előadását tűzte tollhegyre, konkrétan a Billy Elliot c. darabot, amelyet egyébként szerte a világon filmen és színházakban nagy sikerrel játszanak -- oké, megengedjük, a hanyatló Nyugaton (aka fertő). Nem idéznénk hosszan Himmler szövegét, csak ki-kiragadunk egy-egy gondolatot:
"[N]em lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti."
"Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel? Amikor ott voltunk, az Erkel Színház tele volt gyerekkel, akik a következőket láthatták: egy szegény angol bányász fiú foci helyett inkább balettozni szeretne (ez nyilván tipikus!). Ha már balettozik, akkor csak meleg lehet. Ezt abból is tudhatjuk, hogy beletettek egy csomó jelenetet A hattyúk tavából, amiről a műveltebb közönség tudja, hogy erről a problematikáról szól az egész, valószínűleg azért, mert Pjotr Csajkovszkij is meleg volt."
"Figyelemre méltó, hogy a liberális propaganda erőlteti a másságot, és mára divattá is tette, ezzel is növelve a nézőlétszámot. Tudtommal kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg nem mentek volna ebbe az irányba."
Szeretném világossá tenni az idős szerzőnek és szimpatizánsainak, miért baj, amit és ahogy ír. Először is, melegek vannak. Másodszor is a melegeket kirekeszteni a melegség reprezentációjából -- hogy tehát erről csak HH és bajtársai látószögéből értesüljünk -- rasszizmus. Harmadszor, a melegség melegek általi reprezentációját propagandának nevezni vélemény ugyan, de az államra, sőt az -- úgymond -- veszélyben lévő nemzetre apellálni a melegség reprezentációjának betiltatása érdekében ("tűrhetetlen"), az az ócska házmesteri szervilizmus és a fekete öves SS-tempó közötti sávba esik. Nyilván ezek után már a melegség betiltásának állampolgári követelése következik (névtelenül, álnéven vagy névvel). Negyedszer, a darab címszereplője nem meleg -- az egyik barátja az (vélhetően). A darab HH kancsalsága ellenére nem a homoszexualitásról szól. Vannak ilyen darabok is, de ez nem az. Ötödször, Himmlernek se hetven éve nem volt, se ma nincs fogalma a "melegség" pedagógiájáról, kémiájáról vagy pszichológiájáról, ezért azt sem tudhatja, hogy 10 év körüli gyerekekre hogyan hat az az előadás, amely az ő perverz képzeletét alaposan megmozgatta. Igaz, régen Auschwitzban csillapíthatta, ma viszont csak megírhatja a frusztrációit.
Az előadás keserű végkifejlete: a "közönség, a gyerekek és nagymamák nem vették észre a legtöbb alantas befolyásoló eszközt, a darabot dörgő vastaps kísérte, csak mi ültünk döbbenten." Hát ez az. A régi, szép idők. Amikor még rend volt. A mai alantasság helyett.
Ui.: Botrányosnak találom, ahogy az ún. ellenzék gyáván és korruptan beleáll az etnicista beszédmódba és nem tiltakozik ellene minden energiájával. Ha nem tudná, ebből nyílik az ajtó a nemzeti purizmus (=biologizmus, rasszizmus) különböző alosztályaihoz. De magyar ellenzék persze nem csak gyáva és korrupt, hanem ostoba is.