Két dologból lehet tudni, hogy Orbánra van szüksége a magyaroknak. Egy, a felük rászavazott. Kettő, a másik felük -- figyelve a pártjaikat és a szellemi elitjüket -- máig nem tudja összeszedni politikailag értelmezhetően, mit akar. Ez nem baloldal-bashing. Ez annak rögzítése, hogy nem csak a médiafölény, a hazudozás, a korrupció, a vidék megszervezése, az etnicizmus, a közmunka stb. nyerte meg Orbánnak a választást, hanem a másik oldal teljes 1. szellemi, 2. politikai terméketlensége is. Ez utóbbiak -- és legelőször az első -- orvoslására semmilyen biztató kezdeményezést nem látok. A gondolkodásnak semmilyen nyomát.
Pedig minden sikeres politikai mozgalom gondolatokkal -- sőt alapos gondolkodással -- és ezek populáris narratíváival indul. De ez a baloldal először is elhitette magáról és máig azt hazudja a nyilvánosságban, hogy baloldali, noha legkésőbb 1995 óta nem az. Elhitette magáról, hogy baloldali modernizációt hajtott végre Blair kelet-európai imposztorával, Gyurcsány Ferenccel, aki ennek a baloldalnak nemcsak miniszterelnöke, de egy évtizeddel ezelőttig a legnagyobb politikailag releváns teoretikusa lehetett! Botrány. Ma a politikai gondolkodásnak végképp semmilyen keletje nincs a baloldalon.
Ma van az Új Egyenlőség, a Mérce (de legfőképp a részhalmaza, TGM) és a kimúlt Krausz-Földes-Vitányi-féle old school baloldal szelleme -- de ezek abban legalábbis egyeznek, hogy nincs politikailag értelmezhető ambíciójuk a programadásra. A gondolkodásuk merőben légies, odavetett. És velük szemben áll a végtelenül igénytelen MSZP-DK nevű folytatásos hakni, amely garantálja az autokrácia fennmaradását és nyilvánvalóan semmi igénye gondolatokra.
Nem nehéz megjósolni, hogy a baloldal válsága ilyen körülmények között csak tovább fog mélyülni: csakis erre lehet következtetni a szellemi és anyagi erőforrásai teljes kimerüléséből és a hiányérzet hiányából. Ceterum censeo, aki a demokráciát egy mondatban emlegeti ezekkel a pártokkal, az minden egyes alkalommal újabb tőrt döf a demokrácia utolsókat vonagló testébe (lásd a "demokratikus ellenzék" frázist: én magam elismerem pl. Bolgár György kellemes modorát és konverzáló képességét, magam is előfordulok néha a műsorában, de egyre elviselhetetlenebbnek találom azt rövidlátást, amellyel vért izzadva tartja fenn a látszatot -- hozzájárulva a demokrácia valóságának döglődéséhez csak azzal, hogy nem mond igazat a "baloldalról".)