Hallom egy jól szituált ismerősömtől, hogy változatlanul boldog a "polgári kormánnyal" a családtámogatási rendszer miatt. Nagyon érdekes ez a gondolkodás. Az ismerősömnek nem jut eszébe, hogy ezt a pénzt mások keresik meg számára és állami erőszak révén jut el hozzá. Másokat szó szerint kiforgatnak a jövedelmükből, hogy ő megkaphassa ezt, azaz mások munkájának az ellenértékéből neveli a saját gyerekeit, míg ezek a mások és a gyerekeik tehetetlenül néznek. Megfordítva, ha az ismerősöm viszont maga keresné meg ezt a pénz, akkor meg leginkább szomorúnak kellene lennie, amiért először is elvették tőle és egy cseppet sem boldognak, amiért egy kis részét visszakapja.

Az egoizmus és az államias szemlélet keveredése Magyarország egyik eredendő szemléleti problémája. A valódi polgár büszke az autonómiájára és az értékteremtő erejére, a polgári mentalitás összeférhetetlen a jelzett ismerősöm és sokan mások élősködő szemléletével. (Nota bene, a polgár először is elvárja, hogy megindokolják neki, miért tart igényt a pénze egy részére a közösség nevében fellépő állam. Az élősködő nem kérdezi ezt, hanem implicite igényt tart mások pénzére, jobban mondva nem is gondolkodik el ezeken az összefüggéseken, azt hiszi, valamilyen erkölcsi pszeudo-rend szerint jár neki. A törvény szerint járó pénz elől persze nehéz gyakorlatilag is elugrani. De dicsérni a rendszert és nem mérlegelni a visszásságait erkölcsi vakság.)

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy senki sem tudja, valójában hogyan mérjük a létező családtámogatási rendszer hatékonyságát és hasznait. A demográfiai adatok mindenesetre erősen megkérdőjelezik ezeket. Ma úgy néz ki, a jelenlegi családtámogatási rendszer nem hatékony, és hasznai sincsenek, miközben az adórendszerrel kombinálva a tehetősebb családokat még kedvezőbb pozícióba helyezi. Nekem az egységes jövedelemadóval nincs problémám, de hogy kvázi a szociális rendszert is meghekkeljük jövedelmi alapon, miközben a kedvezményezettek homályos erkölcsi mítoszt fonnak a kormány köré emiatt, na ez tényleg perverz.

A családtámogatási rendszernek egy tágabb erkölcsi rendbe kell illeszkednie -- tehát először is az igazat kell mondani: ti. azt, hogy nem Orbán Viktornak köszönhetően szülnek vagy nem szülnek a nők, hanem mások verejtéke árán, akik a családtámogatási rendszert kénytelenül finanszírozzák (mármint ha feltesszük, hogy összefüggés van a támogatás és a szülési kedv között). Másodszor, az új demográfiai intézkedésekben tükröződnie kellene annak az általános erkölcsi nézőpontnak, hogy a társadalom szempontjából minden megszülető gyerek ugyanannyit ér, tehát a rá vonatkozó támogatást egységesen kell számolni -- nem a szüleik társadalmi-jövedelmi státusa szerint. Minden gyerek után azonos mértékű állami támogatás járjon, amivel elkerüljük a szocialista csapdát is, hogy járjon a gazdagoknak kevesebb csak azért, mert gazdagabbak -- ez esetben ugyanis szintén elesne a születő új életek egyenlő szemlélete, illetve az egész gyerekvállalás megmaradna privát (társadalmi érdektől mentes) ügynek. (De ha privát ügy, akkor a szegényebbek se számítsanak közösségi -- a mások pénzén szerzett -- támogatásra, illetve töröljük el az egész családtámogatási rendszert és mindenki vállaljon annyi gyereket, amennyit közösségi ráfordítás nélkül el tud tartani. Ez is egy valid álláspont.)

Összefoglalva, egységes gyerektámogatási rendszert szeretnék látni, amelyben a transzfer még így is a szegényebbeknek kedvez, de nem különbözteti meg az új életeket a szülők anyagi helyzete szerint se pro, se kontra. Hajlok arra a mai helyzetünkben, hogy ez a támogatás magas is legyen, de óvodáztatáshoz és iskoláztatáshoz kötődjék -- amely óvodák és iskolák egytől-egyig gazdagon felszereltek, a pedagógusaik jól képzettek, hozzáértők, gyerekszeretők és magasan fizetettek. Ez a garanciája a társadalmi mobilitásnak: hogy a társadalom szempontjából egyenlőként kezelt új életeknek esélyük legyen valóban kibontakozni is. És itt kb. befejezném az osztogatást, de erre nem sajnálnám. Ezen múlik ugyanis csaknem minden, pl. a közös jövőnk.