Néhány tény. Nagyon rövid időtávon is látszik a globális kapitalizmus legfontosabb hatása (lásd az ábrát), amelyhez képest a leggazdagabb 0,1% vagyonnövekedése vagy az offshore-ban parkoltatott pénzek aránya csak populista sallang. Ez a világban megszerzett éves összjövedelem eloszlásának növekvő egyenlősége. Ebben a játékban az alacsonyan képzett nyugati munkavállalók éppen a rövidebbet húzzák, de ez teljességgel érthető -- és helyes. Más kérdés, hogy ezzel olyan kulturális és szociális törésvonalak kerülnek felszínre, amelyeket korábban elfedett a közös nyugati projekt sikeressége. Most képzeljük el, mi lenne, ha a piac és a vállalatok helyett a nemzeti kormányok döntenék el, hova mennyi pénz jusson! Elmondom, mi lenne: globális kereskedelmi háború, folyamatos véres regionális háborúk és jelentős globális jövedelemvesztés.

Az teljesen irracionális, hogy valaki -- gondolok itt konkrétan a hazai hard core baloldalra Pogátsától Bogáron és Krauszon át TGM-ig -- egyszerre ítélje el a globalizációt, a szegénységet, sajnálkozzon az amerikai középosztályok relatív vagyonvesztésén (!), akarja visszaszorítani a multik magyarországi befolyását, siránkozzon a nemzeti kultúra kommercializálódásán és az offshore-ozáson, közben meg szelektíven üdvrivalogjon a "keleti nyitáson" és a gazdasági stabilizációnk példaszerűségén. A globális folyamatok alapvető pozitív trendje "áldozatokat szed" (és első áldozata jellemzően az emberi értelem), és miközben az alaptrend a kapitalizmusnak hála világos -- egyre több ember bekapcsolódása a világgazdaságba, a szegénység csökkenése, a globális középosztály folyamatos bővülése, világbéke (elvtársak) --, ennek a regionális hatásai eltérőek. Aki az utóbbiakat az előbbitől függetlenül vizsgálgatja, teljesen inkoherensen szemezgetve belőlük egyszer az indiai underclass-t, másszor az amerikai ipari munkásságot siratva, közben-közben a magyar KKV-kat terhelő adókat vs. a migráció okozta angliai bérnyomást is körbehordozva mint véres kardot, nem megfeledkezve természetesen a plutokraták kártékonyságáról -- de éppen a lényeget sötétségben tartva, hogy ti. az említettek közül egyik sorsa sem választható el a többiétől és a nagy egésztől, azaz nem érti, az összkép miért nem takarítható meg a regionális és lokális folyamatok megértéséből, az legfeljebb "felháborodott", rosszabb esetben manipulatív lehet.

Vannak a balos felháborodottakat kivált birizgáló témák, pl. az offshore adóoptimalizálás. Mindjárt az elején hadd szögezzem le, ez nem az adóelkerülés (adócsalás) szinonimája, legalábbis ha nem tesszük zárójelbe az értelmet. Az adóoptimalizálás legális piaci viselkedés: döntően elhalasztott adófizetésként értelmezendő, a pénz nem tűnik el vele, de nem azért, mert okvetlenül átlátható minden adórezsim, hanem mert nincs oka eltűnnie (még egyszer, mert nem bűnözésből szerzett, hanem legális jövedelem legálisan kezelt része); ez a pénz ti. a kedvező befektetési lehetőséget várja ahelyett, hogy a tulajdonosai úgy döntöttek volna, átadják egy államnak, amelyiknél változó mértékben hasznosul. Lehet azon vitatkozni, hogy milyen joga van megítélni egy nagyvállalati vezetőnek, hogy az állam hogyan költi el a pénzét, de a nagyvállalati vezető stakeholderei nem az állam és az állampolgárok, hanem a részvényesei és a munkavállalói, és a vállalati statútumok szerint a CEO-nak törvényes keretek között ezek érdekét kötelessége szolgálni, ellenkező esetben perelhető. A kapitalizmusnak civilizációja van és az a kelet-európai balos-etatista kulturális kódokkal nem okvetlenül érthető. Nem véletlenül legális az adóoptimalizálás. Hogy ti. ne a nemzetállamok döntsék el a kapitalizmus jövőjét. Márpedig 50%-os adóék mellett, ami Magyarországon van, nem lehet piaci kapitalizmust csinálni (a Mészáros-jelenség ebben csak hab a tortán).

Ha a vállalatvezető úgy ítéli meg, a pénz jobb helyen van befektetésekben és/vagy a részvényesek között nyereségként felosztva, akkor ezt fogja tenni és nem viszi offshore a pénzt. Ha -- leegyszerűsítve -- a befektetése várható nyeresége nagyobb ma, mint az offshoreból repatriált tőke hozama holnapután, akkor nem fogja offshore vinni a pénzét. Mi az ördögért tenné?! Az offshore nem adócsalás, hanem adóoptimalizálás, sőt -- ami azt illeti -- a befektetési stratégia része. (Vannak persze szép számmal teljesen töketlen, hozzá nem értő vállalatvezetők, akik nem mellesleg fantáziátlanok és gyávák, ezért inkább nem forgatják a pénzt, hanem offshore viszik, de ez más lapra tartozik. Ám -- a félreértések elkerülése végett -- ezek sem tudják felvenni az offshore vitt pénzt, mert tipikusan egy nagyvállalatnak több ezer részvényese van és a pénz az övék, valamint mert személyi jövedelemadót mindenki ott fizet, ahol lakik, és viszonylag kevesen laknak a Seychelles-eken vagy Monacóban: az offshore pénz vállalati profit, nem személyes jövedelem, elvtársak.)

Az éves offshore növekmény (export) a világban becslések szerint kb. féltrillió (500 milliárd) dollár -- a kb. 100 trilliós éves GDP fél százaléka. Lehet erre azt mondani, hogy sok vagy kevés, de még egyszer, ez a pénz nem tűnik el a rendszerből, mindössze nem talál megfelelő befektetési lehetőséget. Ugyanakkor ezzel a pénzzel szemben ott vannak a feketegazdaságok, amelyekkel az elvtársak sokkal kevesebbet foglalkoznak. A feketegazdaságban ténylegesen eltűnő jövedelmek az USÁ-ban is kétszer akkora kárt okoznak, mint az adóként elhalasztott offshore tőke. Az európai árnyéggazdaság az európai GDP 19%-ra rúg, a magyaré 25% körül van (értelemszerűen ennek kb. a felét kitevő potenciális adótartalommal). Hát nem lenne egyszerűbb az államoknak ezzel foglalkozni -- konkrétan ez tényleg az ő feladatuk lenne --, ahelyett, hogy a fél százaléknyi adóoptimalizálási célú vállalati vagyonra építenek populista narratívát!