A baloldal elhitte a Fidesznek, hogy nem elég nemzeti, amivel azonnal beleesett a „nemzeti” értelmezésének fideszes-nacionalista csapdájába. A baloldal egy ideje ebben a csapádban vergődik, amiből kimászni nemcsak azért nehéz neki, mert implicite magára veszi a kommunistáknak az MSZP-re származtatott bűnét, hogy „rárontottak a nemzetükre”, hanem mert nincsen jól megalapozott saját értékrendje és narratívája sem, amit szembehelyezhetne a nacionalizmussal. A baloldal tehát Quisling- vagy kripto-nacionalista, amivel 1.) hazudik, 2.) rosszat tesz a nemzetnek (mert a nacionalizmus rosszat tesz a nemzetnek) és 3.) a Fidesz fogságában marad, mert nem mer és nem képes szembenézni a valósággal. Legújabb példája ennek az (olvasatlan) ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatos hiperventillációja.

A baloldal – talán Gyurcsányt leszámítva -- azt gondolja, hogy a nacionalizmusnak van optimális foka, amelyet ő képvisel a Fidesszel szemben, de nincs ilyen fok. Ez a tévedése – még egyszer – onnan származik, hogy a nemzeti érdekű politikát fideszes hatásra, buta bizonyításkényszerből és hasonlóan buta felkészületlenségből összekeveri a nacionalizmussal. Kicsit akar csak terhes lenni a nacionalizmussal, mert az szerinte kell, az a magyar politika táj lingua francája. Hatalmas tévedés. Azért (is) ez a lingua franca, mert nincs baloldali modernizációs narratíva. Kétségtelen – amit sokszor írom ezen a blogon – hogy az etnicizmus és a függetlenségi nacionalizmus a legerősebb politikai hagyománya ennek az országnak – éppen eléggé meg kell küzdeni a konzervativizmusért is ennek ellenében. Na de hogy a baloldal ne küzdjön ez ellen, hanem elfogadja a valóságát és különféle furmányokkal (hol agyonhallgatással, hol a Momentumra jellemző poszt-ideologikus nemzeti pragmatizmussal, hol durva odamondással) igyekezzen háziasítani – az vicces és küzdelemnek kilátástalan.

A baloldalon a feljövő Szél Bernadettet is ideértve nyilvánvalóan a legalkalmasabb vezető Gyurcsány, aki nemcsak abban az értelemben politikai animus, ahogy Orbán, hanem a legkoherensebb – noha még mindig töredékes -- modernizációs képet is közvetíti. Gyurcsánnyal nem az a baj, amint a közhiedelemben van, hogy amortizálódott (ezt bőven volna tehetsége felülírni, illetve ezzel érvelni nem lényeglátóbb, mint az elmúltnyolcévezés), hanem hogy nárcisztikus, és emiatt képtelen államférfivá emelkedni. Gyurcsánynak volna egyedül képessége felülemelkedni a nacionalizmuson és ellen-narratívát nyújtani – ehhez azonban önmagát kell előtte legyőzni és bizony kiállnia a porondra immár nem a magamutogatás, hanem a baloldal egyesítésének szándékával. Idő, az nem sok van. A másik valamennyire potens baloldali forgatókönyv az LMP körül alakulhat ki, de ehhez az esetleges nagyobb szövetségeseknek bele kell látniuk a pártba legalább 10%-ot. (A képet bonyolítja a fentebb Quisling emlegetésével megpedzett, de kellő információ hiányában nem tárgyalt fideszes társutasság, amely erősen gyanítható néhány baloldali politikus kapcsán. Ezzel kapcsolatban várnunk kell még néhány évet, hogy biztosak lehessünk bármiben.)