Egy leginkább konzervatívként számon tartott értelmiségi csoport eseményszervező posztja alá az egyik ismert magyar feminista beszúrta -- megrovólag -- a #csakférfi megjegyzést, arra utalva, hogy az adott eseményen a vendégek és a házigazdák is kizárólag férfiak lesznek. Visszatérek még erre. Közben olvasom a Spiegelben, hogy a homoszexuális férfiak órabére elmarad a heteroszexuálisokétól, miközben -- érdekes módon (?) -- a leszbikus nőké meghaladja a heteró nőékét. Az egyre bulvárosodó és a boulevard bal szélén járó Spiegel maga sem tudja, milyen következtetést vonjon le az eredeti DIW-kutatásból.

Röviden céloz rá ugyan a cikk, hogy talán más tények is befolyásolják az összképet (pl. az iskolai végzettség), viszont a megkérdezettek munkaerőpiaci elhelyezkedéséből aztán végképp nem lehet levonni semmiféle következtetést, ezért jó progresszivista szokás szerint -- amennyiben nem tágít az sulykolandó ideológiai üzenettől -- a végén mégiscsak azzal zár a szerző, hogy na, már nemcsak nemek szerinti megkülönböztetés, hanem szexuális irányultság szerinti megkülönböztetés is sújtja a munkavállalókat (miközben más társadalmi szerepeikben is köztudottan az előítéletek béklyójában vergődnek). Holott ennek csak úgy van értelme -- tekintve a leszbikusok megkülönböztetésnek örvendetes eredményeit és az egész kutatás inkonkluzivitását / eredménytelenségét --, hogy valakik megkülönböztetnek (a kutatók és az újság), valakik (mindenki más) meg nem biztos. Ahogy a gayek alacsonyabb fizetésének, úgy a leszbikusok magasabb járandóságának sincs semmi bizonyítható köze a szexuális irányultságukhoz. Tehát a megkülönböztetés leginkább célnak tűnik, nem állapotnak. Az állapot negatívumként van beállítva (miközben nincs releváns állapot), hogy a harcot a pozitív megkülönböztetésért igazolni lehessen. Megjegyzem, ez hajszálra ugyanaz a logika, mint amivel Orbán "megvédi" a magyarokat a migrációtól. Mindegyiknek van valami sovány, intuitív alapja, de az ellene való harc az, ami végül dögvészt hoz a társadalomra. (Vö. "Bácsi, aztán a maguk falujában van antiszemitizmus?"- Nincs, de igény lenne rá.)

A konkrét ügyhöz lenne pár kérdésem. Először evidensen az, hogy honnan a fenéből tudják, kinek milyen a szexuális irányultsága -- bár igaz, ami igaz, engem is mindig megkérdeznek Amerikában, ha beadok egy egyetemi állásra pályázatot, hogy milyen népcsoport és szexuális csoport tagja vagyok, de ez távolról sem jellemző minden munkahelyi környezetre, sőt, a jobb parti progresszivista élharcosok befolyásolta észak-amerikai egyetemi közegen kívül legföljebb a katonaságra. (Amint röviddel a poszt kirakása után megtudtam, de, ez általános gyakorlat Észak-Amerikában, ami a kötelező equal opportunity employer-ségből fakad. Jellemző, hogy mit jelent a progresszivista Newspeakben ez az "equal" -- a kvótát. Kvótanő, kvótaprofesszor, kvótaleszbikus, kvótaesztergályos.)

Európában eddig ismereteim szerint ez a "tudatosság" nem létezett. Most kiderül, valahonnan mégis vannak adatok, amelyek reprezentatívnak tekinthetők. Ehhez tüzetesebben meg kéne nézni az eredeti kutatást, ám a tendenciát -- hogy ilyen kutatások vannak, noha nem a munkahelyi HR-osztályok végzik őket -- elég rémisztőek. Miért? Éppen az inkonkluzivitásuk miatt  ugyanis alig van tudományos értékük, egy ilyen balos hetilapban megjelenve és tendenciózusan beállítva viszont abba az irányba befolyásolják a közvéleményt, hogy megint jogtalan hátrányba került valamilyen kisebbség, ami újabb állami intézkedésért kiállt. Holott mi a valószínűsége a legvadabb homofób álmainkban is, hogy a fizetések megállapításában a munkahelyek rendszerszerűen diszkriminálnak a heteró többségnek kedvezve?! Mi indokolja egyáltalán ezt az eszement kutatást, hacsak nem a kívánatos ideológiai cél: a még több progresszió? Miközben ez a személyes adatok és a privát szféra teljes felszámolásával jár. Közöd? Semmi. Befogod.

A következő kérdésem, milyen hamar leszek "homofób" azzal, hogy egy eszement kutatást és annak tendenciózus, hazug beállítását megkérdőjelezem? Egy vagy két pillanat alatt?

A következő kérdésem. Miért csodálkozik valaki ezek után, ha egyetlen frontba áll össze az Alt-Right, a putyinizmus és a kelet-európai etnicista jobboldal az idült progresszivista krédóval szemben, és a többség az előbbit választja? Na persze TGM szerint a szociális depriváció áll minden választásunk mögött, de azért hadd jelezzem itt, hogy valamiért nem az acélos európai baloldalhoz özönlik a deprivált amerikai és európai polgár, hanem a jobboldalhoz, aminek csak van valami köze a kulturális elidegenedéséhez is.

A következő kérdésem: hova lett a liberális demokrácia az identitárius bal- és jobboldal kretén magamutogatása közepette, és érdekli-e ez egyiküket is. (Nem, a progresszivistát sem érdekli a liberális demokrácia.)

Az utolsó megállapításom pedig a #csakférfi kritikusnak szól: diszkriminálni tetszik, méghozzá csúnyán. Ugyanis nincs a panelben se cigány, se cégéres buzi, se afro-európai, se túlsúlyos, se Down-kóros, se szociális kihívásokkal küzdő békés megyei esztergályos, magyarán a feminizmus diszkriminál mindezekkel szemben. És elmondom, akik viszont benne ülnek a panelban, biztosan kisebbségiek bizonyos szempontokból. Például alapvetően értelmes emberek. Tessék ez utóbbinak örülni. Lehet, hogy az értelmük és a hozzáértésük miatt esett rájuk a választás, nem azért, mert fütyijük van és nem sértődnek meg a Mr. iniciálén nemzetközi levelezésben.