Nézzük meg, kik vezetik a világ leggazdagabb embereinek listáját. Nem sorrendben, a legelterjedtebb számítógépes operációs rendszer atyja. Aztán az átfogó kapitalista logikát elsajátító nagyvállalati befektető (aka tőzsdeguru). Aztán egy hatalmas ruhakereskedelmi lánc (Zara) tulajdonosa, aki megtanulta másoknál innovatívabban üzemeltetni a cége ellátási láncát (kb. hogy milyen ütemben milyen termék jut el a fogyasztóihoz a világ bármely pontján). Aztán a Facebook tulajdonosa, aki gyakorlatilag szervezi a hétköznapi világ gondolkodását. Aztán a legsikeresebb számítógépes keresőprogramok atyjai. És úgy néz ki, rövidesen vezetni fogja a listát az Amazon, a világ legnagyobb kereskedelmi cégének tulajdonosa, amely vállalat egy elképesztően ügyfél-orientált könyvküldő szolgálatból fejlődött mára "élettechnológiai" konglomerátummá. És ide tartozik még természetesen az utóbbi száz év autóipari forradalmának (elektromosság + önvezetés) zászlóshajója, a Tesla (stb.) tulajdonosa.
Mind innováción, találékonyságon és kitartáson alapuló, elsőrendű szolgáltató (és ennek részeként termelő) cégek, illetve alapítóik. A lényeg mindegyik esetében a gondolattól a szolgáltatás hálózatának megszervezéséig tartó lánc. Egyik sem összeesküvés vagy a kelet-európai kormányzati maffiák keze munkája, hanem olyan bonyolult együttműködési hálózatoké, amelyeknek se a létrehozásában, se az üzemeltetésben nincs gyakorlata elégséges számú magyarnak ahhoz, hogy megváltoztassák a kapitalizmus hazai lehetőségeit illető közfelfogást. Maradnak nekünk véleményvezérként a provinciális politikai méltóságok.
Így a magyar néplélek szerint gazdaggá és sikeressé válni vagy globális összeesküvést feltételez, vagy kelet-európai kormányzati maffiák munkálkodásának eredményeként fog megvalósulni. És mivel a magyar nép nagy része pontosan tudja, hogy Orbánék lopnak, tudatos választásnak tűnik részéről, hogy úgy gondolja, a világ maradéka a magyarok ellen (potenciális kárára) esküdött össze, ezért jobb belenyugodni a nemzeti tolvajlás rendszerébe, amely megvéd ettől az összeesküvéstől, és legalább hazai.
Nyilván leegyszerűsítő a kép. Bántóan az. De a bántó leginkább az igazságrésze. A kapitalizmustól való történelmi idegenkedés és azt ezt kihasználó, mindent átjáró propaganda hatására a műveltebb húsz százalékot leszámítva mindenki más legalább hajlik a világ -- és különösen a pénzes világ -- működésében összeesküvést látni társaságok, zsidók, kormányok és lobbiszervezetek között, amelyben "nekünk" nyilván a kenyér száraz csücske juthat csak. Akkor maradjon már inkább az Orbán.
A magyar néplélek válsága annál erősebb, minél jobban maradunk le, illetve -- éppen a rossz választás eredményeként -- minél inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Szlovéniától Párizson át a Szilícium-völgyig és -- egy másik logika szerint -- a Csendes-óceáni térségben folyó kínai terjeszkedésig kb. minden rendben van, legalábbis semmi olyasmi nem történik, ami rendszerszerű (maffiairányú) változásokat követelne a jobb élet érdekében a helyi társadalmaktól. Ahol a népeket vállalkozásra, találékonyságra, kockáztatásra és minőségre ösztönzik, ott nő a jólét és remény van a problémák egy részének megoldására, egy másik részének a féken tartására. Ahol a maffia uralkodik, ott kikerülhetetlenül szegénység és lecsúszás van. Ilyen egyszerű. A magyar néplélek -- még egyszer, mindösszesen a nemzeti képességünk ti. az együttműködő versenyre -- alkalmatlan ebben a világban megállni a helyét, márpedig a világ nem fog megváltozni.
A magyar néplélek -- az Orbán-rezsim triumfáló felszíne ellenére -- egyre mélyebb válságba kerül, mert egyre nő a távolsága a versenyképes nemzeteket irányító éthosztól. Erről tanúskodik az a mély, feloldhatatlan feszültség, amely a nyugatos, kozmopolita rétegeket eltávolítja -- testben és lélekben -- az országtól, amit persze a néplélek "idegenségnek" fordít le, de nem veszi észre benne a fogyó forrásainkat, aminek megfontolásra és újratervezésre kellene ösztönöznie. Ahol a fő közéleti témákat Bayer Zsolt, Tarlós István és Parragh László minőségű emberek diktálják, ott óhatatlan a válság mélyülése. Nő a távolság a törzsi, sérelmi kultúra és a globalizált, versenyképes gondolkodás között, holott ezeknek egymást beojtva kellene működniük. A tendencia visszaszorítására momentán semmi esély. A néplélek válsága csak erősödni fog, ahogy egyre több oka lesz a saját logikája szerint a sérelemre, majd agresszióra, és a végén nem lesz ebből kiút konstruktív módon.
Az utolsó 100 komment: