A feltételes szerkezet a kérdésben arra utal, hogy semmi sem dőlt még el. Kétszáz év politikai hagyományára gondolva azonban ez a sors mégiscsak azon fog megfordulni a legnagyobb valószínőséggel, hogy sikerül-e a mozgalomnak kivezetnie az országot abból a hamis nemzettudatból, amelyre építve a Fidesz éppen manipulálja és kirabolja azt. Az a tény azonban, hogy erre a Momentumnak, és nem valamelyik ismertebb pártnak van lehetősége, azt is világosan megmutatja, hogy ki a rendszer valódi ellenzéke.
A praktikus oldaláról nézve, ha a Momentumnak sikerül bebizonyítania az utóbbi harminc év kulcsügyeinek szisztematikus elővételével és sorskérdéssé emelésével (olimpia, ügynökakták és a titkosszolgálatok mai szerepe, Paks, korrupció, az orosz függőség), hogy a Fidesszel szemben létezhet egy alternatív -- valódi -- nemzeti érdek, és hogy valójában a Fidesz utóbbi évekbeli politikája a hazaárulással ér fel, akkor sikerülhet újraindítania a modernizáció száz éve elakadt, ám valójában mindig le-lefulladt motorját. Ha ez sikerül, akkor az átkos, hazug, demagóg függetlenségi nacionalizmusunkat, amelyen felnőtt ez a nemzet, szépen lassan legalább szinkronba lehet hozni a nyugatias modernizációs nacionalizmussal.
Az a kettős tény, hogy a baloldali pártok per definitionem csak vesztesek lehetnek a függetlenségi nacionalizmus korrupt hagyományában, hiszen nagyjából száz éve ez a nacionalizmus éppen őket szemelte ki az egyik ellenfelének (a zsidók, az antant -- azaz a mai atlantizmus --, és a az előbbi feltupírozásával mára bravúrosan semlegesített Moszkva mellett), és hogy eközben a baloldali pártok képtelenek voltak akárcsak kísérletet tenni az említett nemzeti sorskérdések karakán megragadásán keresztül, majd ezeken túl, a nemzeti modernizáció programjának összeállítására, a napnál is világosabban zárja be ezeket a pártokat a NER pofozógépének szerepébe. Anélkül, hogy fogalmuk volna erről -- akár a feladatról, akár a NER-beli pozíciójuk elkerülhetetlenségéről, azaz az ellenzékiségük teljes terméketlenségéről. Ugyanez miatt aztán annyi kárt okozva folyamatosan, minden egyes nap, a puszta jelenlétükkel. Ezek valójában nem értenek semmit a saját helyzetükről, ami miatt az se csoda, ha rövidesen teljes erővel a Momentum ellen fognak fordulni.
A Momentum valóban "nemzeti" párt, de a nemzetnek egy olyan értelmében, amely idegen a mai domináns (kurucos-rendies) nacionalizmustól, és csak a mai nemzetfelfogással szemben erősödhet meg. Erre való az ügyek mentén való politizálás a napirendjükön. Óriási tévedés -- jó- vagy rosszhiszeműen -- azt gondolni, hogy a Momentum csak egyike a NER-ellenes tiszavirágéletű mozgalmaknak. Lehet, hogy tiszavirágéletű marad (amit kétlek), de hogy teljesen más belátással -- egy minőségileg más belátással -- született, az is biztos. Amit a PKP-nak, a saját pártomnak, nem sikerült a születését követően elég hamar megtennie, hogy a jobboldaliságot összekösse a modernizáció gyakorlati programjával (az elmélet szépen megvan -- az alapító beállítottsága miatt mindenképpen túlsúlyosan a gyakorlattal szemben), azt a Momentumnak sikerülhet az említett issue-k szisztematikus felmutatásával (és közben a szavazóbázisának megszervezésével). Ami, ha sikerül, az egy valóban nemzeti jobboldali pártnak, mint a PKP -- amelynek jelzőiben a "nemzeti" és a "jobboldali" is gyökeresen mást jelent, mint az orbánizmusban --, is csak örömre adhat okot.
Az ellenfelek közötti törésvonal ugyanis a régi (függetlenségi, sérelmi, kiváltságőrzési, mindösszesen etnicista) nacionalizmus és vak társutasai, illetve a modernizációs nacionalizmus hívei között húzódik (a generációs látszat csalóka), de azzal az eséllyel, hogy a választók közül sokakat át lehet csábítani az előző táborból, és ennek a mozgatórugója éppen a fideszes cinizmus lehet, amely az említett sorskérdéseket látványos pökhendiséggel valódi élet-halál kérdésekké emelte a nemzet szempontjából, és ezzel felmutatta azt a koncentrált archimedesi pontot, amelynél fogva meg lehet fordítani a világunkat.
Röviden, a Momentum sorsa azon fog múlni, hogy sikerül-e a legyőzni a mai módon értelmezett nacionalizmust -- sőt, nemzetet! -- mindannyiunk közös nemzete érdekében. A Momentum a nemzet mai domináns reflexeinek átalakítására szerződött, és akinek van egy csöpp esze, az sikert kíván nekik. Magunknak.
