Bonyolult, még feldolgozásra váró történet áll Trump (elektorokban számolt) győzelme mögött, de az összefüggés a liberális demokrácia stabilitása és a középosztályok ereje (illetve ezek hiánya) között olyasvalami, amit korábbi nyugati válságok is igazoltak már. A legutóbbi pénzügyi válság azonban újra ráirányította a figyelmet arra, amit Trump győzelme most alighanem az egyik legfontosabb társadalomtudományos kérdéssé is emelt: hogy a globalizációnak alapvetően vesztesei a nyugati középosztályok -- és itt elsősorban a tőkeexportőr országokról beszélek, ahonnan a működő tőke előszeretettel települ olcsó távoli országokba, majd adózik kreatívan, ezzel párhuzamosan gyakran gyengül az oktatási és a szociális rendszer is, magyarul kiesik az egy főre jutó értékteremtés (termelékenység) növelésének támogató mechanizmusa. (Tőkeimportőr országokban, mint Magyarország, a -- relatíve gyengébb -- középosztályok legnagyobb ellensége az állami korrupció.)
A tőkeexporttal kitelepülő összeszerelő, szolgáltató, majd egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek bedöntötték a nyugati alsó-középosztály és részben a középosztály munkaerő-piacát, míg a tőkeexport nyeresége a felső húsz százaléknál koncentrálódott, amit állami transzferekkel sem sikerült kiegyenlíteni. Az előbbi -- a politikai demokrácia fenntartása szempontjából kritikus -- rétegek csalódtak a rendszerben, és az évek óta halmozódó ellenszenvüket egyfelől az elittel (az egyenlőtlenség növekedésével), másfelől a munkalehetőségeiket az olcsóságukkal tovább szorító bevándorló rétegekkel szemben 2015-től egymás után élik ki a nyugati választásokon.
A globalizáció valóban jót tett a világ szegényeinek, de ez a logika -- amit nyilván leegyszerűsítettem -- komolyan sújtja a nyugati középosztályokat, amelyek így érthetően ölelik kedvükre a nacionalizmust és a demagógokat. A "fehér felsőbbrendűség" erősödő kultuszát könnyű roppant felvilágosultan szidni, de könnyen elfeledkezik arról a tojásfejű keleti parti (vagy európai liberális) értelmiség, hogy az lett volna az igazi érdemük, ha időben felismerik és megakadályozzák ezt a folyamatot -- nem az elszenvedőit nézik le, miután már bekövetkezett.
A következtetés: a globalizáció további erősödése -- a mai kis megbicsaklás ellenére -- ugyan minden bizonnyal elkerülhetetlen, de a globális hasznai csak nagyon lassan egyenlítődnek ki, és amit korábban nem tudtunk egészen pontosan, az mostanra világossá vált: a nyugati középosztályok adott esetben az egész 21. századot relatív elszegényedésként fogják megélni. Örüljünk, ha békében teszik.