A nacionalizmus a 19. század első kétharmadában modernizáló célú volt, az egy területen élő politikai közösség tömörítését akarta elérni az országok versenyképességének ("hatalmának", szuverenitásának, gazdasági erejének, és társadalmi produktivitásának) emelése érdekében, lásd a reformkori nagyjaink munkásságát. A politikai közösség ebben az időben döntően a nemességre és a polgárságra terjedt ki, de a tömegdemokráciák kialakulásával a modernizáció kezdeti célja fokozatosan átadta a helyét a tömegek feletti kontrollnak, a nacionalizmus elvesztette a közösségi érdekét, miközben egyre kollektivistább erkölcsi elvárásokat támasztott, mígnem a fasizmusok előretörésével a súlypontja látványosan egy szűk ideologikus érdek és vezető réteg kiszolgálására helyeződött át. Ugyanekkorra az ésszerűség és a pozitív közjó helyett -- éppen a tömegek ellenőrzésének minél nagyobb hatékonysága érdekében -- a szenvedélyek és az ellenségkeresés lettek a fő mozgatói, az intézményközpontúság helyett pedig az akarat a politikai rendezőelve. Magyarországon tovább súlyosbította ezt a változást Trianon traumája, majd a nacionalizmus etnicista, rasszista fordulata, és legborzasztóbb eredménye, a magyar zsidók Holokausztja.
A nacionalizmus, mióta csak letért az ésszerű modernizációs útról, döntően nemzetellenessé vált -- ma is az. A feladat a visszahelyezése a 19. derekának értékteremtő logikájába, amely természetesen a korábbitól eltérő stratégiát és tartalmat feltételez. Egy konzervatív vélemény sosem lehet nemzetellenes, viszont úgy teszi jól, ha tömegnemzet- és nacionalizmus-kritikus. Mivel a nacionalizmusok tömegdemokráciákra jellemző látószöge alapvetően manipulatív, érzelmi, és ellenőrzési célú, a konzervativizmusnak le kell tudnia válnia erről akár azon az áron is, hogy ezzel elveszíti a tömegek (lumpenek, proletárok, sőt a polgárok egy részének) támogatását is -- ami remélhetően visszaszerezhető akár a tömegnacionalizmus kudarcosságának folyamatos beláttatásával, akár a saját koncepciójának lassú előretörésével.
A modernizációs nacionalizmus felfogása szerint a nemzet kihagyhatatlan és pótolhatatlan egysége a társadalmi modernizációnak, mivel jó ideig még ez marad az emberi együttélés legfontosabb politikai viszonyítási pontja, és a modernizációval járó folyamatos kihívásokat és veszteségeket a nemzeti identitás megőrzésével és erősítésével lehet a legjobban ellensúlyozni. Ez akkor is a helyes út, ha nemzetek feletti politikai egységben élve akár gyorsabb modernizáció és magasabb értékteremtési képesség hozható is létre (habár én ezt se hiszem). Semmi sem igazolja ebben a pillanatban, hogy egy föderális Európa sikeresebb alakul lehetne, mint egy gondosan kiépített és hatékonyan vezetett konföderális, lazább egység.
A modernizációnak természetesen jogállamra és törvényességre, hatékony államszervezetre, fejlett oktatással elérendő társadalmi képességekre, az értékteremtés empatikus, a piaci értékrenden túlmutató puha felfogására, a társadalom integrációjára, a méltányosság konszenzusos felfogására és erős autonómiákra van szüksége -- röviden, a szabadság intézményrendszerére és kultúrájára. A nacionalizmus mint a nemzeti érdek ideológiája nem mehet a személyes érdekek egyensúlyának rovására, de korlátozhatja a személyes érdekek pusztán piaci összecsapását, elsősorban azzal, hogy a nagyobb közösségi értékteremtés jegyében oda irányíthat plusz forrásokat, ahol magasabb marginális haszon és/vagy nagyobb érték jön létre. Az iskolarendszerbe a nyugdíjak helyett, ma még teljesen kisemmizett településekre a nagyvállalati adókedvezmények helyett, ugyanakkor nagyvállalatok letelepülési támogatásának céljára egyes versenyképtelen KKV-kba öntött pénzek helyett, főleg ha a nagyvállalat itt hozza létre a beszállítási láncát stb.
A nemzeti modernizáció remélhetőleg a jövő magyar nacionalizmusa. A legnagyobb veszély, amely leselkedik rá, az, hogy az a régi manipulatív, szenvedélyalapú nacionalizmushoz képest egyelőre kisebb érzelmi vonzerővel rendelkezik. Ez utóbbit még meg kell találni hozzá, ez most a legnagyobb kihívás vele szemben (egyelőre még) elméleti szinten is. (Kép: progressziv.blog.hu)
Az utolsó 100 komment: