Putyinista (idehaza orbánista) berkekben egyre nagyobb lángra kapó -- mert egyre nagyobb fáklyákkal gyújtogatott -- tévhit, hogy a nyugatias társadalomszervezésnek, főként a "keresztényellenes individualizmusnak" (végre) befellegzett, és eljött az igaz nemzeti rend ideje (amely persze rendre eljön elsősorban gyengén fejlett polgári társadalmakban). Az ilyen rend, ha megvalósul, a legnagyobb eséllyel nyomort és csalódást szabadít a korábban oly lelkes népekre, és így lesz most is, ha ezen az úton haladunk tovább, és nem tanulunk villámgyorsan az orbánizmus eddigi nyilvánvaló eredményeiből: a precedens nélküli korrupcióból és a társadalmi reprodukció alapjainak megrendüléséből.
Társadalom- és gazdaságpszichológusok körében jól megalapozott ténynek számít, hogy az individualista (=együttműködésre képes és kész autonóm erkölcsi alanyok által dominált) társadalmak sikeresebbek, fenntarthatóbbak, innovatívabbak, gazdagabbak, békésebbek, mint a kollektív hitekre alapozó és ezeket kikényszerítő közösségek. Ez a tény tükröződik vissza a társadalmak fejlődéstörténetében, a nyugati civilizáció versenyképességében, és a kollektivista (szocialista, nacionalista, autoriter) rendszerek visszatérő kudarcaiban, fejlődési képességük végességében, torzulásaiban, és végül a felbomlásukban.
A rend (most éppen) orbáni víziója teljes félreértés, a gyakorlatától óv minden rendelkezésre álló elméleti ismeret és tapasztalat. Ez persze nem mond ellent annak, hogy egy kudarcos nemzet többsége választhatja ezt, hiszen miért tudnák a túlnyomórészt hozzá nem értő választók, hogy milyen közösségi döntés szolgálja a javukat? Akiket gyurcsányozással és migránsozással el lehet téríteni a saját érdekeik felismerésétől, azoknak még sok kollektivizmust (szegénységet, szenvedést) kell megtapasztalniuk az immunrendszerük megerősödéséig. Ezzel együtt a nemzeti létünk objektív kulturális és szociológiai tudás terméke. Bűnösök csak azok, akik a maguk javára használják ki a társadalom minőségét.
Az individualizmus (ami még egyszer: nem azonos az egoizmussal, mert együttműködési képességet és készséget tételez fel) erkölcsi fölénye a kollektivista demagógiával szemben, hogy minden embert felelősnek nyilvánít a saját sorsáért, akiket nem ment fel a jó és a rossz választásának terhe alól egy kollektív, központi akaratnak való engedelmesség (ideértve a korrupció elfogadását), azt eredményezi, hogy az emberek nem tehetnek meg bármit egymás kárára, következésképp optimális egyensúly alakul ki az emberi kapcsolatokban, ami egyszerre hatékony és a lehető leghumánusabb. Ez -- szemben a primitív propagandával -- nem zárja ki a nemzeti érzelmek, a szolidaritás és a közös értékek fenntartásának lehetőségét, de ezeket nem fordítja szembe a társadalmi reprodukció egyéb szempontjaival egy szűk oligarchikus-állami érdek szerint.
Ha olyan minőségű emberektől, mint Orbán, Kövér, Bayer vagy a Századvég fizetett propagandistái, elhisszük, hogy meg tudják állapítani, miben áll a nemzet kulturális lényege, és milyen állapotában kell a nemzetet megtartani (a globalizációval és Brüsszel ármányaival szemben) ahhoz, hogy autentikus legyen, akkor semmit sem adunk magunkra -- amellett, hogy semmit nem is értünk egy társadalmi közösség működéséből. Akik ez utóbbi módon gondolkodnak, és hozzájutnak egyszer, tegyék fel a kérdést a nevezetteknek: MI HÁT AZ A LÉNYEG, amit őriznünk kell? Meg fognak lepődni: a nevezetteknek fogalmuk sem lesz. Az apró szemek zavartan fognak pislogni, a bajszok lekonyulnak ,a tokák rétegekbe rendeződnek, az agyak segítségért kiáltanak. Ilyen lényeg ugyanis nincs. Az ÉLET a lényeg -- és az élet érdekében az alkalmazkodás. És optimálisan csak szabad emberek közösségei tudnak alkalmazkodni. Egy szabad társadalomban mindig fenn fog maradni a múltból és a hagyományokból éppen elég ahhoz, hogy önmagunk (a nemzet) felismerhetően ugyanaz legyünk. Nincs szükségünk fizetett bérrettegőkre (sic!, you know, package) ahhoz, hogy az élet élni tudjon és a magyar nemzet fennmaradjon.
A centralizált rend ideája rendszeresen a legkevésbé hatékony és a legembertelenebb rendszereket hozza létre, mert a vélt előnye helyett, hogy összehozza az embereket az "igazi értékek" közös nevezőjén, agresszív fazonírozásba fog az emberek körében, amelynek a reális eredménye csakis a terror lehet. Liberális nem vagyok, de az emberi szabadságot a társadalmi reprodukció (az emberi élet -- a legfontosabb konzervatív érdek) alapjának tartom a fentebb említettek miatt. Amit értékes életnek tartok, az is ebből következik, és annál nagyobb esélyünk van rá, minél alkalmasabb módon sikerül a múltat a jövővel összekötnünk. Ehhez azonban a szabadságon túl tágas és magas színvonalú oktatási rendszerre és erős, plurális kulturális közegre van szükség az ország minden pontján -- hogy okuk legyen ragaszkodni a magyaroknak a saját mindenkori identitásukhoz. Mindarra szükség van más szóval, amit az apró szemek, nagy bajszok és enyves kezek kormányzata ma szisztematikusan tönkretesz. Szóval, finoman szólva, hagyjatok békén, de nagyon gyorsan, idióták. Polgári Konzervatív Párt www.pkp.hu
