Nem tudni, mikor bukik meg. Ha a jelenleg parlamenti ellenzéken múlik, még sokáig nem. Az a természetesség azonban, amellyel megroppantotta a nemzettel kapcsolatos romantikus illúzióinkat, intő jel kell, hogy legyen arra, mennyi mindent kell bepótolnunk és újragondolnunk. Amit látunk, mégsem különleges: egy demagóg populista a megtévesztett, hiányos politikai műveltségű választói réteggel összefogva bedarálja a civilizáció politikai intézményrendszerét és kulturális normáit. Ehhez talál magának amorális, színvonaltalan firkászokat és "véleményformálókat", a szabadpiacon eladhatatlan "tehetséggel" bíró oligarchákat, és kihasználja a nyugati civilizációt aktuális érő kihívásokat, sokkot.
Nem tehetjük meg, hogy miközben az ország kisebbsége tehetetlenül vergődik a populizmust és demagógiát követelő többség rossz döntéseinek következtében, összeroskadunk, és nem kezdünk el gondolkodni a holnaputánon, amikor újra kell alkotni a nemzetünket irányító normarendszert, politikai, gazdasági és kulturális alapvetéseket. Konzervatívként nem hiszem, hogy forradalmi változásra esélyünk nyílhat, vagy egyáltalán üdvös volna ilyen. Azt viszont hiszem, hogy a jelenlegi társadalmi képességek hűvös felmérése után olyan útitervet kell lefektetnünk, amely reális végigkövethető, alkalomadtán módosítható, és a többség számára barátságosnak tűnik.
Ennek az útitervnek szembe kell helyezkednie a nemzet önsorsrontó hagyományaival, le kell számolnia a Nyugatot, a kapitalizmust, a szabadságot, a sokrétű autonómiák rendjét, és a magaskultúrát övező utálattal, de mindenekelőtt le kell számolnia a nacionalizmus, a szocializmusok és a rájuk rakodó demagóg populizmusok vonzásával. Nincs olyan forgatókönyv, amelyben ez utóbbiak egy nemzet javára válnának. Magyarország máig húzódó 20. századi agóniája minden egyes fordulatával azt bizonyítja, hogy ez egy mérgező koktél, amely garanciája az elszegényedésnek, az acsarkodásnak, a kultúra- és civilizációvesztésnek, adott esetben a tömeggyilkos rezsimeknek.
Orbánt túl kell élni akkor is -- ha bár próbáljuk -- politikailag egyelőre nem legyőzhető. Mert ha végre egyszer eltakarodnak ő és a haverjai, olyan utat kell választani magabiztosan és egyértelműen, amely egy hurokkal nem vezet 20-30 év múlva egy újabb orbánhoz. Miközben az első választásunknak természetesen a politikai harcnak kell lennie, nem olyan nagy baj, ha nem a mostani ellenzék jut hatalomra a nemzet mostani állapotában. Bár magam is tettem a célért az utóbbi években, fel-felidéződik bennem az a -- megírt -- igazság, amely egyre hihetőbb is, ahogy múlik az idő: nagyon mélyre kell zuhannunk a magunk erejéből, nem ráfogva semmilyen külső hatalomra a kudarcunkat, hogy beismerjük a nemzetünk előtt álló fordulat kényszerét. Katarzis kell, és jönni fog. De közben készülniük kell a keveseknek a katarzis utáni csendre. Polgári Konzervatív Párt www.pkp.hu