A magyar választót nem túlságosan érdekli a vélemények koherenciája. Orbán Viktor személyes "fejlődése" a posztmodern balos radikalizmustól a jobboldali liberalizmuson és a polgári kegyességen át a radikális etnicizmusig meg se kottyan neki, de szívesen el van tények és a propaganda ellentmondásaival is, jólétből például nagy részünk megelégszik a virtuális fajtával; ahogy nem zavar minket, ha a kedvenc újságjaink máról holnapra 90 fokot módosítanak a hangfekvésükön, vagy ha a kormány plakátol, amikor a határok védelmére kellene készülni, és utóbb Európa védelmezőjének kiáltja ki magát, pedig Magyarországot se tudja megvédeni (csak augusztus végéig 200 ezer migránst engedett át, azóta meg már nem is számoljuk).
Úgy is mondhatjuk, a magyar nép java az erős kezű vezetőt szereti, mióta csak világ a világ, és nem érdekli, az minek a nevében cselekszik. Kár lenne ezt figyelmen kívül hagyni. Orbán ezért viszonylag könnyű helyzetben van, ha a barna radikalizmust is vissza akarja szorítani, elég ugyanis azt beépítenie a narancsos univerzumba (azaz a saját karakterébe), ami semmivel sem nehezebb, mint a balos demagógia elsajátítása volt. Tekintve, hogy jó eséllyel igaza van, amikor arról beszél, hogy a régi elitet az EU-ban egy-két éven belül leváltják a radikálisok, nyilvánvaló, miről fog szólni a következő egy-két éve: arról, hogy ez Magyarországon ne történjen meg. És ez nem jó kormányzással, hanem jobbra tolódással fogja megvalósítani.
Amikor Orbán a liberális rendszerek bukásáról beszél, véletlenül se jut eszébe, hogy ezeknek versenyképes alternatívát nyújtson. A rendszere ugyanis nem ilyen. Az egy hatalmi mechanizmus, amely a nyugati tőkén épült fel, és annak megrendülése (akár egy VW botrány, akár egy pénzpiaci válság képében), vagy egy onnan kezdeményezett puccs döntheti csak meg. A miniszterelnök, mint mindig, őrlődik a Nyugat pénze és a politikai rendszerével szembeni ellenszenve között. A hazai ellenzék azonban a jelenlegi formájában még akkor sem tudná kikezdeni, ha legalább egy részének célja volna ilyesmi. Valóban vezérelvű társadalomban élünk (Körösényi András már régen észrevette ezt, amit egy következő generáció machiavelliánusai már büszkén vállalnak). Ha az ellenzék nem akarja megvárni, amíg a korrupció és a nyugati tőkekivonás nyomán szétrohad a magyar rendszer, egy megfelelő vezért kell keresnie. Az ismertek közül egyik sem az.
Figyelmetekbe ajánlom a http://pkpkozosseg.blog.hu/ blogot, most indult.
