A magyarok elfeledkeztek arról, hogy milyen bánatos, szürke, reménytelen volt az országuk Kádár idején, milyen volt először szembesülni (ki, mikor és milyen körülmények között tehette) a Nyugattal: a Mariahilfertől a Harvardig. Közte terekkel, parkokkal, intézményekkel, az emberi és a tárgyi kultúra példáival, a hangulattal, az illatokkal, az önbizalommal, a szabadsággal -- nos, az mind, amit akkor láttak, nagyjából a kapitalizmusnak volt köszönhető. Nyilván volt az a robusztus civilizáció, amin ez a kapitalizmus építkezett, de világos akarok lenni: kapitalizmus nélkül bánat van, szürkeség van, reménytelenség van.
Kezdjük elengedni az első élményt, mert sosem tanultuk meg az összefüggéseket. A baloldali egyetemi tanárok, akik sose vették a szájukra kapitalizmust, vagy legfeljebb kritikailag, a szende politikusok, akik mindenkit védtek és védenek tőle, kivéve a saját családjaikat, az alkalmazottak, akiknek nem lenne munkájuk, iPhone-juk és antibiotikumuk, ha nem lenne kapitalizmus -- mind, az ország 99%-a szendén vagy bőszen, mind antikapitalista. Sosem tanulták meg, mitől működik a Nyugat, csak tanították, vezették, és megélték -- közben meg ásták alá a hazai lehetőségeit.
Egy országot a vállalkozószellem, a piacosítható értelem, a folyamatos problémakeresés és -megoldás tesz jobbá: röviden a kapitalista szellem (nyilván megfelelő, kiszámítható törvényi keretek között). A bátrak, azok, akik fejlesztik magukat és jobbat akarnak, csak a kapitalizmusban érvényesülhetnek -- az államilag irányított, korrupt, posztfeudális, polgárellenes közegben, mint amivé az országunkat egyesült erővel tettük, nem. Sikerült megint megtalálnunk a tehén szarva közt a tőgyét: individualizmus és patriotizmus helyett az állott nacionalista löttyel leöntött élősködéstől jövünk izgalomba, és ennek megfelelően hanyatlik az ország, nyugati kegyelemből él, mert nem tudott saját (nyugatias) lábakra állni.
Amíg ebben az országban a kapitalizmus szót egyetlen politikus sem hajlandó kimondani, amíg nem nyeri vissza (vagy inkább szerzi meg) az őt megillető pozitív értelmet, amíg nem látjuk be, hogy a szellem, a vállalkozás, a tőke, az értékteremtés a jó élet és egy erős ország alapja, addig ugyanúgy túlnyomórészt szerencsétlen, korrupt, téveszméket kergető, szegény emberek gyülekezete maradunk, mint eddig. Persze hazafiságból.
